Kedden este nyílt meg az ötven éves Balázs Béla Stúdiót bemutató nagyszabású kiállítás a Műcsarnokban. A megnyitón nagy tömegben voltak jelen a filmkészítők és filmbarátok, BBS alkotók, és filmes aspiránsok, akik György Péter esztéta és Grunwalsky Ferenc filmrendező megnyitó beszédei után kedvükre sétálgathattak, és válogathattak az elmúlt ötven év terméséből.
A labirintusszerű kiállításon sötétből világosba, majd újra sötétbe jutott a látogató. Nagyrészt az oldalsó termekben mentek a filmvetítések. Ezekben a kanapékkal ellátott „vetítőkben” sokan ültek le Huszárik Zoltán Elégiája, Enyedi Ildikó, Bódy Gábor vagy a többiek munkái elé.
A BBS viszonylag nyitott műhely volt, bárki csatlakozhatott, aki frissen végzett, vagy utolsó éves volt a Filmművészeti Főiskola rendező, operatőr, vagy dramaturg szakjainak valamelyikén. A Stúdió szabad terepet nyújtott a kísérletezésre, és igaz nem nagy költségvetéssel, de az állami „támogatás” ellenére is szabadon működhetett. Az már más kérdés volt, hogy ha a hivatalos kultúrpolitikának ellenérzései voltak egy filmmel, akkor az nem került be a mozikba.
A kivilágított főteremben számos kistévé, és fotó. Az egyikben Dér András és Hartai László filmje a szépségkirálynő-választások etikátlanságáról és nyomoráról. Erdély Miklós-sorozat a falon, Halász Péter-interjú villog a másikon, a következőn pedig egy kis mementó Kovács Margitról. A Stúdió már a hetvenes évektől nyitott volt a képzőművészek felé is. A már említett Erdély Miklóson túl többek között Király Tamás, és Maurer Dóra alkotásait is láthatjuk a kiállításon.
A kivilágított főterem mögött helyezték el az elsötétített fővetítőt. Itt is rövidfilmeket látunk, egymás után, egészen zárásig, vagyis kilencig. Szabó István Te című filmjében Esztergályos Cecília mosolyog ránk bájosan, bubi frizurásan, rögtön utána pedig Gábor Pál kisfilmjét (Aranykor) láthatjuk a párkapcsolatok őszinteségeiről és hazugságairól. Ezeket nézve egy kicsit megáll az idő, és nem is igen zökken vissza, csak mikor már menni kell.
Esemény is ez a nap, egy igazi társas összejövetel. Amolyan BBS Baráti Kör. Közös nosztalgiázás. Sokan vannak az alkotók közül, és sokan, akik csupán szimpátiájukat vallják meg azzal, hogy eljönnek. Leróják a tiszteletet és közben figyelnek, hogy mit tanulhatnának el az elődöktől.
Nem a filmkészítés technikai részét, mert ahhoz nem kiállításra kell jönni, de talán az alkotáshoz szükséges közösségi létezést, azt, hogy mindez csapat munka, hogy milyen jó, és termékenyítő lehet különleges egyéniségek együttműködése, és az egymástól függő, mégis szabad alkotás.
