A kukoricacsuhé elvileg fölösleges abban a pillanatban, amint leszedik a kukoricát. Értő kezekben azonban életre kel, és képes csodát művelni. Varázslat történik, visszahoz valami olyat, ami elmúlt.
Decemberi falujárásunk alkalmával a finom ebéd mellé a vendégek csuhébabát kaptak ajándékba, mindenki azt firtatta a gőzölgő leves fölött, ki készítette az angyalkákat?Nem kellett sokáig találgatnunk, hiszen ott ült a készítő is az asztalnál. Hogy ki is ő? Már egészen kis korától érdekelte a kézművesség Kelemen Ilonát, amelynek gyökerét édesanyja és nagymamája ültette el benne. Idősebb korában pedig egyre jobban kezdte foglalkoztatni a népi iparművészet, ekkor fordult a csuhébaba-készítés irányába.
- A kukoricaszár egy természetes anyag, ami majdnem minden háznál megtalálható a falunkban. Nagy erénye még, hogy az egyszerű formából egészen bonyolult alakzatokat is lehet készíteni.
A Szapáry-kastély kiállításán látható kompozíció alapja a Szapáry-napokra készült, amit aztán minden éven bővített egy alakkal. Legelő birkák, kovács, kocsma, parasztház, a jelenet szélén pedig a bíró, senki sem hiányozhat a falusi életképből. A karácsony közeledtével pedig a csuhébetlehemek is helyet kaptak a kiállításon.
A cikk itt folytatódik - kérjük, kattintson!