Hogy is fogjuk majd nevezni? Nullás éveknek? És amíg szokjuk ezt a kifejezést, ugye nem felejtjük el azokat, akik percekre, órákra boldoggá tettek minket? Éljük át újra! Videós összeállításunk - harmadik rész.
Radiohead: Hail to the Thief
2003
Teljes képtelenség, hogy egy együttes, miután fölvette a kilencvenes évek egyik legfontosabb hanganyagát (1997, OK Computer), egy ikerlemeznyi kísérletező korszak (KID A, 2000 és Amnesiac, 2001) után úgy tud visszatérni a populárisabb hangzáshoz, hogy a vegyikonyhában töltött időszak eredményei és a slágerszerző késztetés nem ölik meg egymást, sőt. Sőtsőt: még gondolkodnunk kellett, hogy a könnyűzenét struktúrájában megváltoztató 2007-es In Rainbows-t vagy ezt a korábbit tegyük a listára, mindkettő mellett vannak érvek. A Hail To The Thief politikus lemez, naná, a cím megszólítottja George Bush, a szövegek kiábrándultak és pengeélesek, a dalszerzői szekció egyetlen kitartott zseniális pillanatot hoz, a minimum 3 nemzedéki klasszikus (2+2=5, There There, Wolf at the Door) közötti űr se vattával lett kitömve. A lemeznyitó 2+2=5 egy perc ötvenháromnál elegáns választ ad azoknak, akik évek óta húzták az orrukat, hogy a Radioheadet lehúzza a saját maga által teremtett iskola punnyadós mocsara, és elfelejtett agresszív rockslágereket írni. A 2000-2001-es albumoknál még úgy tűnt, afféle marginális, mindenki által tisztelt, de senki által nem hallgatott innovációs mesterek lesznek. Ezt ma már senki sem gondolja így – ennek a lemeznek köszönhetően.
