Hogy is fogjuk majd nevezni? Nullás éveknek? És amíg szokjuk ezt a kifejezést, ugye nem felejtjük el azokat, akik percekre, órákra boldoggá tettek minket? Éljük át újra! Videós összeállításunk - ötödik rész.
Rufus Wainwright: Want Two2004
És tessék, az első amerikai az évtized legjobb lemezeinek listáján. 2004-ben. Belső vita zajlott, hogy vajon a Want Two-t megelőző Want One-nal együtt, Want című munkával szerepeljen-e a kanadai dalszerző-énekes az összeállításban, de maradtunk annál, hogy győzzön a jobb. A mindenfelől zenével és színházzal terhelt családban felnőtt meleg ikon a nullás évek egyik legnagyobb popzenei találmánya, a Want Two után pedig akár csak annyi dolga lenne, hogy kér egy kávét, és hátradől (nem így járt el, a későbbi Release The Stars nem cáfolja a Want-ikrek zsenialitását, még ha nem is ér a nyomukba). Eklektikus, kiforrott és ötletgazdag mestermunka egy teljesítőképessége csúcspontján álló alkotótól. Aki lényegében bármit tud írni, amit csak akar: a lemeznek arcot adó The One You Love például akkora sláger, ami jó, ha egy előadó pályáján egyszer előfordul: az ember csak fölteszi a fülhallgatót, és fülig érő szájjal vigyorog, annyira lehet örülni neki. A pop-rock mellett opera, valcer, folk, halvány blues, nagyzenekar, szarkazmus, irónia, gúny, keserűség, kíméletlen szocioriportok – lényegében minden belefér Wainwright világába, ezt a virágágyást előkészíteni-kiásni és hitelesen őrizni pedig csak istenáldotta tehetségek tudják. Az anyag telistele van olyan pillanatokkal is, amelyek bizonyítják, hogy szerzőnk tökéletesen képben van a legújabb popzenei folyamatokkal.
Cikkünk itt folytatódik a hatodik résszel!