Óriási történetek zajlanak a szemünk előtt, és alig vesszük észre, ami mellett elmegyünk. Íme, itt van a legaktuálisabb, csak hogy ne haljunk meg tudatlanul.
Föltehetőleg a XVI. század elejétől a hívek otthon is elkezdtek fenyőt állítani, eleinte a fákat a mennyezetről lógatták le, és kis piros almákkal díszítették. A századvégtől rózsát és egyéb, színes papírból hajtogatott virágot aggattak a fenyőre. A XVIII. század végén, a XIX. század elején fenyődíszként megjelent az arany- és ezüstdió, mellé a bredele, vagyis a habcsók, a marcipán és az ánizsos sütemény.
A XIX. század második felében terjedt el a csillogó, kivágott, dombornyomású képek használata, ezeket cukor- és csokoládédíszekre ragasztották. Üveggömböket először a lotaringiai Goetzenbruck üvegfúvó mestere készített.
A századvégen megjelentek a máig is használt, arany- és ezüstpapírba öltöztetett viaszangyalkák, föltűntek az aranyalmák. A karácsonyi üveggömböket ma már a szintén lotaringiai Meisenthal városában készítik az egykori hagyományok alapján az Üvegfúvó Művészet Nemzetközi Központjában. Ezeket a kézműves termékeket is láthatja az érdeklődő a helyi kiállításon.
A karácsonyi ünnepkörhöz tartozik a jászol, Jézus születéstörténetének szimbóluma. A francia forradalom idején terjedt el, hogy a családok jászolágyat állítottak otthonukban, ezt a szép provence-i hagyományt később átvette egész Franciaország.
A provence-i jászol figurái, a házak, a kutak, az állatok, a fenyő- és olajfák és egy istálló jászollal, benne a kisded Jézus, körülötte Mária, József és az állatok a helyi közösség lenyomatai.
Az agyagfigurák apáról fiúra szállnak, egyedi öntőformában készülnek. A santon, helyi nyelven santoun kisszentet jelent. Az első agyagfigura Marseille-ből származik, és Lagnel nevéhez kötődik a legrégibb öntőforma, amely ma is látható Marseille óvárosának múzeumában.
Forrás: MTI
