„Nincs karácsony karácsonyfa nélkül!” – szavalja nagyapám, őt nem érdekli, ha mondom, hogy a vágott fenyő állítása kétes üzenetet hordoz. Miért ne lehetne alternatív megoldásokat választani a szeretet ünnepén, hogy meghitt, familiáris érzést lopjunk otthonunkba?

Kell-e élő fenyő ahhoz, hogy a boldogság és szeretet ünnepélyes hangulata költözzön a szívekbe?

Azt mondják, az illatok segítik legjobban az emlékezést. A szagok összekötnek a gyerekkorunkkal. A vágott fenyővel szocializált emberben ez hívja elő a legjobban a gyerekkor érzését. Így a fenyő-pártiak legfőbb érve, hogy a karácsony obligát kelléke a valódi fenyőillat – e nélkül nem is lehet emlékezni. Persze lehet ehhez a végletekig ragaszkodni, de akkor inkább érdemes kimenni az erdőbe. Akinek a nyárhoz hozzátartozik a balatoni fürdőzés, az sem viszi haza a Balatont. Mekkora béndzsó szokás már, hogy ami megtetszik azt leszakítom és hazaviszem? A karácsonyi illat- és hangulatteremtésre lehetséges alternatíva a mézeskalács-készítés vagy a forraltbor-főzés. Esetleg egy fenyőág is segíthet.

„A gyerekeknek kell a karácsonyfa!”
Mi lehetne rosszabb minta gyermekeinknek, mint hogy kivágunk egy fiatal, ereje teljében lévő, virulens fát, lehetőleg a legszebbet, majd földíszítjük, és pár nap múlva kidobjuk?

„A műanyag fa nem természetes!”
Mint ahogy az sem természetes, hogy lakásokban élünk, melegvizet és mikrohullámú sütőt használunk. Sőt maga a civilizáció sem természetes. Ha a mikro belefér, akkor férjen bele a műfenyő is!

„A karácsonyfa (keresztény) hagyomány!”
A karácsonyfa csak a 20. században terjedt el hazánkban.
A karácsonyi fa története persze ennél jóval régebbi. A hagyomány szerint a családban karácsonykor egy fatörzset földíszítettek, s a kellő szertartás után a kandallóba rakták. Az emberek fával fűtöttek és ez amolyan hálaadás-féle rituálé volt. A fát szükségből kinyírtuk, szétfűrészeltük, felaprítottuk, eltüzeltük, de előtte földíszítettük. Nos, ez egy szép hagyomány. Tényleg. De valóban érdemes évente milliónyi fenyőfát kikaszabolnunk, hogy aztán január 6-án a levitézlett szaloncukorpapírokkal egyetemben a szeméttelepen landoljanak? 

Miért nem betlehemezünk inkább? Ha már hagyomány, a betlehemezés sokkal régebbi.
A karácsonyfaállítás bálványimádás a kereszténység egyik legszentebb ünnepén. A Biblia több helyütt is említi, hogy bizonyos szentségtörő népek fákat állítottak, földíszítették és imádták azokat: „Elhanyagolták az Úrnak az ő Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, ... szent fákat állítottak fel ... s arra adták magukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében – így ingerelték.” (2Kir 17;16,17)

„A fenyőfákat azért ültetik, hogy karácsonyfa legyen belőlük.”
Jó tudni, hogy sajnos a karácsonyfabiznisz nem a hazai őshonos fákra szakosodott, ez pedig így mindenképpen tájidegen, s mint ilyen, ökológiailag káros. De valóban igaz, hogy ezek a fák nem is lennének, ha nem lenne Karácsony. Mégis, a fa egy élőlény, amelynek halálát így sem elfogyasztása, sem haszna – hogy mondjuk bútort, lakást, hangszert vagy fogpiszkálót készítenének belőle – nem indokolja. Évente kábé 1,5 millió fát ültetnek és vágnak ki ilyen célból. Ezeknek a fáknak körülbelül az egyharmadát el sem tudják adni. Akár így, akár úgy, ezek a fák végül mind a szeméttelepre kerülnek, és ott a vegyes háztartási szemét térfogatát és szervesanyagtartalmát növelve környezetszennyező módon gyorsítják annak elbomlását.

„Én környezetvédő vagyok és földlabdás fenyőt vásárolok!”
Aki a földlabdás fenyőfa híve az vajon számol-e azzal, hogy a 30 fokos hőmérséklet-különbség okozta stresszt sok fenyő nem éli túl? Ráadásul a földlabdásfenyő-vásárlás nagy felelősség! Gondoskodni kell róla, hogy a fa olyan helyre kerüljön, ahol szeret élni, és ahol őt is elviselik. Ha ezt a Magyarországon nem is őshonos, nemesített változatú fenyőt a szabad természetbe, a különböző fajtájú őshonos fenyők közé ültetjük ki, azzal ökológiai károkat okozhatunk. A visszaültetést ezért érdemes kertészetekre bízni.