Bármily meglepő is, szaloncukrot csak mi, magyarok aggatunk a karácsonyfára!
Más országoknak is megvan a saját karácsonyfát díszítő édességük: csokifüggesztékek, ünnepi díszbe csomagolt különféle cukorkák és csokigolyók. Amerikában a candy cane nevű hajlított cukorkapálca, Lengyelországban színes papírba csomagolt, jégcsapformájú keménycukor díszíti a fát.

A karácsonyfa díszei

A karácsonyfa tisztelete a régi időkre nyúlik vissza, mikor a téli napforduló tájékán közösen ünnepeltek az erdei fa körül tánccal, tűzzel, az újjászületést várva.
A karácsonyfa egyfajta életfa, melynek díszei hagyományosan fontos szimbólumok voltak.
A szobába költöztetett karácsonyfán a viaszgyertyák mellett mindenki számára függött egy kis ajándék; a családfő osztotta ki azokat a család apraja-nagyja között.
Az urak által ilyenkor megvendégelt szolgák is a karácsonyfáról kaptak kisebb ajándékokat.

Ezek a karácsonyi apróságok eredetileg ehetőek voltak: az ünnep alakjait megszemélyesítő mézeskalácsbábok, cukorangyalkák, ezüstszálon függő datolyák és más finomságok.

A szaloncukor

Sokan úgy tartják, hogy a német salonzuckerl magyarított változata, a szaloncukkedli elsőként Jókai tollából látott napvilágot. Utánajártam, és mindössze egy helyen találtam meg a szót Jókai életművében - akkor sem az ünnep áhítata lengi körül, idézem: „Nem szokásom a szerzők gyomrát dicséretek szaloncukkedlijeivel elrontani…”
Jókai Mór: A három márványfej
Ezekhez a fán lógó nyalánkságokhoz csatlakozott többféle becsomagolt bonbonból egyedi, fondant-alapú „hungarikummá” nőve ki magát a szaloncukor a XIX. században.

A szaloncukor a szalonkabáthoz, a szalonzenekarhoz és a szalonképeshez hasonlóan a társalgó akkor divatos elnevezéséből nyerte a nevét. Karácsonyfát ugyanis csak a gazdagabb családok állítottak, mégpedig a szalonban.

Kezdetben a selyempapírba majd sztaniolba tekert cukorkákat és csokigolyókat akasztották a karácsonyfára szaloncukorként. A papírt két helyen megcsavarták, hogy tartson a csomagolás, és a selyempapír sztaniolból kilógó két végét berojtozták. A gazdagabb családok cukrászoktól vásárolták meg a karácsonyi édességet, a szegényebbek pedig otthon készítették el, a századfordulótól pedig beindult tömegtermelése. Érdekes módon a rojtozás maradt a legutolsó kézimunka a szaloncukorgyártás iparosítása során, míg a „ricselő gép” meg nem oldotta ezt a feladatot is.

(A Vendéglátóipari múzeumban századelős szaloncukorpapírokat és egy igazi ricselő gépet is meg lehet tekinteni.)

1891-ben egy magyar cukrász tizenhét-féle szaloncukorreceptet jegyzett le. Máig megborzongok, ha gyerekkorom bevonat nélküli, kemény, fehér, rózsaszín és barna fondant-szaloncukraira gondolok, melyeket a díszekkel együtt őriztünk, és évről évre visszakerültek a karácsonyfára.
A mai szaloncukrot, melynek ízesítését folyamatosan megújítják és bővítik az egymással versengő csokoládégyárak, jellegzetes téglaformája és csomagolása teszi azzá, ami. Ma már általában csak egyrétegű a csomagolás, de a kétoldalt összefogott színes fényes papír mindig jellegzetes kis csokival bevont desszerteket rejt magában.
A szaloncukornak is meg van a szimbolikája a karácsonyfán: csillogó csomagolásával a csillagokat, az angyalokat, az élet fájáról leszedhető mitikus tudást testesíti meg.

Szaloncukor házilag - avagy hogy lesz a szaloncukorból cukorkapálca?

Bár a boltokban kínált ízválaszték zavarba ejtő, megpróbálkozhatunk házi szaloncukor-készítéssel is.
A receptet több helyen is olvastam, elég egyszerűnek tűnik, de erről majd később…


Először a cukorból és a vízből (egyesek tejjel készítik), főzd meg a fondant-t. Körülbelül tíz perc alatt olyan sűrűvé válik, hogy nem folyik el, ha egy tányérra csöppentesz belőle.
Másik próbája az, ha egy drótból (szaloncukor-akasztóból) hajlított karikát belemártasz a fortyogó masszába, és megpróbálsz buborékot fújni belőle. Ez volt számomra az idei karácsonyvárás legszebb élménye!

Ha sikerül valamelyik próba, le lehet venni a tűzről, és fakanállal kevergetve megvárni, míg langyosra hűl és fehér massza nem lesz belőle. Ekkor keverd hozzá a vajat és az étcsokit, majd jöhet a többi, apróra vágott-tört hozzávaló is. Ha túl kemény lenne, óvatosan vissza lehet melegíteni, majd egy sütőpapírra teríteni kb. másfél centi vastagon. A kihűlt masszát vizes késsel vágd kis hasábokra, a hasábokat forgasd kakaóporba, vagy olvasztott csokoládéval vond be, és jöhet a csomagolás hosszadalmas művelete.
Egy a fontos: a csomagolásnál kövesd a hagyományokat, hogy igazi szaloncukrod legyen a fán!

Sok szerencsét kívánok a házi szaloncukor-készítéshez!


Nekem sajnos nem sikerült lapzártáig egy rendes adagot összehoznom, mert elméláztam az ablakba kitett fazék fölött a hóesést figyelve, így kihagyva a fondant a krémszerű állapotot, kőkeménnyé dermedt. Visszamelegítve karamellt kaptam, amihez lelkiismeretesen hozzátettem ugyan a hozzávalókat, a végeredmény viszont leginkább az amerikaiak cukorkapálcájára hajaz.