Bármilyen is a világ, nem kell félnünk, az emberekben ott szunnyad a jó. S ahhoz, hogy előjöjjön, elég csak megkapargatnunk a felszínt - mondja Schäffer Erzsébet Pulitzer-díjas újságíró, író, a Nők Lapja főmunkatársa.

Schäffer Erzsébet immár húsz éve ír a Nők Lapjába, ahol hétről hétre az élet kevéssé ismert oldalát, szépségeit megmutató, irodalmi igénnyel megírt miniesszéivel, ahogy ő mondja, embermeséivel örvendezteti meg az olvasókat. Az írónőt a letenyei horvát kisebbségi önkormányzat vezetője, Lukács Vilmos hívta beszélgetésre nemrég, azt gondolván: míves beszéde, veretes gondolatai növelik a lelkekben a karácsonyi várakozást. Nos, nem kellett csalódnia.

- A találkozásokban hiszek, s abban, hogy jó felmutatni: a világ és az élet lehet akármilyen zűrős, őrült és reménytelen, az emberekben igenis, ott a jóság, a segítőkészség - fogalmazta meg lapunknak írói ars poeticáját Schäffer Erzsébet. - Él még bennük az összekapaszkodás iránti igény, s elég csak egy kicsit megkapargatni a felszínt, hogy a pozitív tulajdonságok napvilágra kerüljenek. Ez néha nagyon egyszerű, máskor meg nagyon nehéz. Pár héttel ezelőtt a Keleti pályaudvarnál álldogáltam, volt még húsz percem a vonat indulásáig, Kőszegre utaztam éppen. Szép idő volt, én pedig behunyt szemmel napfürdőztem. Előttem taxisok ültek a padokon, s beszélgettek, amolyan igazi férfiduma zajlott. Szervusz Lajoskám, megjöttetek? Na, első házasok, milyen volt a nászéjszaka? Kérdezd az asszonyt... - jött a tréfásnak szánt válasz. Aztán másik hang hasított a levegőbe: Feri úr! Megjött a drága, jó Feri úr, na, mit álmodott?

Feri úr egy helyes utcaseprő volt, talpig díszben, egyenruhában, akkurátusan söpörte a szemetet, a csikkeket, s pillanatok alatt tisztaságot varázsolt elénk.

A cikk itt folytatódik, kérjük, kattintson!