Az eddigi legjobb posztkarácsonyi poén: a karácsonyi klipek intézményének kíméletlen, rettenetesen vicces szétzúzása. Nevessünk fetrengve, és öklendezzünk vidáman!
The Black Arts: Christmas Number OneA nagyon-nagyon indie szcénából jön (naná) a karácsonyi klipek eddigi legjobb paródiája. A film ráadásul úgy viccel az intézmény képi világával, hogy a mögötte lévő dal egy másik (angol) karácsonyi intézménynek mutat görbe tükröt. A karácsonyi lista elős helye ugyanis (mind a kislemezek, mind aaz albumok szempontjából) óriási kultusznak örvendő összesítést, évtizedekre visszamenőleg illik tudni, ki melyik évben melyik dallal tarolt. Az utóbbi időkben kopik az imidzs, hiszen szinte mindig az aktuális tehetségkutató baromság sorlemeze vagy sorslágere viszi a pálmát, de azért na. A Black Arts a nemrég felbukkant, majd el is tűnt Eddie Argos megmondó-rocksztárral kiegészülve nagyon jó kis poént tesz le az asztalra: a dal pont arról szól, hogy ez a dal lesz a Christmas Number One. A kísérlet nem sikerült (poptörténeti poén lett volna, ha összejön), de itt maradt ez a remek dal és remek klip, csak hogy felismerjük a stílusjegyeit azoknak a klipeknek, amelyektől fordul a gyomor, és vissza se néz.