Elgondolkodott valaha azon, miközben remekül szórakozott Dr. House benyögésein, hogy a világ kedvenc diagnosztazsenije valójában nagyon komoly filozófus, de ezt még ő sem feltétlenül tudja? Nem? Nos, akkor itt az ideje, mások ugyanis megtették ezt, az eredményt pedig kötetbe is szedték.
Amennyiben erre most valaki felvonja a szemöldökét és elmorzsol pár gúnyos megjegyzést azt illetően, hogy mennyire ráérnek a könyv szerzői, azt muszáj megnyugtatni: elsőre valóban nem hangzik túl kecsegtetően a dolog, a vállalkozás azonban távolról sem reménytelen, sőt, a maga nemében kifejezetten tartalmas és szellemes is.
A nem túl vastag, ám tartalma miatt igen fajsúlyos antológia szerzői neves angolszász filozófiaprofesszorok, akik szerencsére igyekeztek elkerülni a fárasztó szobatudóskodást vagy ostoba moralizálgatást, amivel simán meg lehetett volna ölni ezeket a hosszabb-rövidebb tanulmányokat, és ahogy az ember halad előre a könyvben, azon veszi észre magát, hogy tényleg elgondolkodik az olvasottakon, mi több, emellett jól is szórakozik. Nagyban hozzájárul ehhez a lapokon felidézett rengeteg dialógus a sorozatból, amiket a szerzők úgy cincálnak szét, ahogy arra az egyszeri néző a képernyő előtt, sörrel a kezében biztosan nem gondolt volna, miközben jókat derül House beszólásain (noha annyit azért mindenképpen jegyezzünk meg, hogy a Dr. House a lehengerlő Hugh Laure mellett többek között éppen többrétegűségével emelkedik ki még az utóbbi évek számos jó sorozata közül is – sok mindent lehet rá mondani, de azt biztos nem, hogy nem elgondolkodtató). És persze nem kell House komplettistának lenni ahhoz, hogy az olvasó értelmezni tudja, amivel ezeken a lapokon szembesül, akár a sorozat néhány epizódjának ismerete is bőven elég hozzá.
A fejezetek mind-mind a sorozat egy-egy dimenzióját veszik górcső alá, és ugyan nem állítható, hogy az összes tanulmány teljesen mentes lenne az erőltetettségtől, de ez nyilván minden hasonló vállalkozás szükségszerű velejárója, csupán az arányok változnak kiadványtól függően. Kínos mellélövések jelen esetben szerencsére nem történtek, és néhol még a fajsúlyos orvosetikai vagy valláserkölcsi kérdéseknek is sikerült friss dimenziót adni House egyes benyögései vagy meredek húzásai segítségével. Az pedig óhatatlan, hogy a végére még közelebb érezzük majd magunkhoz a faragatlan, gyógyszerzabáló, sánta dokit.
Nem feltétlenül együltő helyünkben végigolvasható könyv a Dr. House és a filozófia, de időnként simán bele-bele lehet kapni, azt pedig ne tévesszük szem elől, hogy ez a mű itt elsősorban még a nehezebb témaválasztás ellenére is „csak” egy tévésorozatról szól. És az benne a legjobb, hogy nem is próbál meg úgy tenni, mintha más lenne a helyzet.
