Sokan sokfelé elemezték a Guns N’ Roses titkát, Marc Canter azonban a kezdetektől fogva ott volt velük, így könyve, a Reckless Road közel is visz a megoldáshoz.

A rockzene lassan fél évszázados történelme során számos klasszikusnak, fontosnak, korszakalkotónak nevezhető lemez született, olyan azonban csak nagyon kevés, mint a Guns N’ Roses 1987-es bemutatkozása, az Appetite For Destruction. A Los Angeles-i ötösfogat debütálása nemcsak megjelenésekor csinált fejkendős, westerncsizmás rockert a fél világból, de azóta is minden évben újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak, elég csak elsétálni egy gimnázium mellett, és megnézni, hány tizenéves visel így, 2010 kapujában is GN’ R pólókat… A lemez tehát még ma is szépen csordogál, pedig eladásai már így is 33 millió példány körül járnak világszerte.

Ne menjünk most bele abba, mi történt és – főleg az utóbbi másfél évtizedet tekintve – mi nem történt 1987 óta a Guns N’ Roses körül, hiszen még ennek kevésbé részletes taglalásával is teljes köteteket lehetne megtölteni, másrészt Marc Canter magyarul is megjelent könyve, a Reckless Road – Fejjel a falnak is kizárólag a zenekar kezdeti időszakára koncentrál. Arra az érára, amikor a Guns N’ Roses még nem a földtől elszakított, a zeneipar és a rajongók milliói által isteni magasságokba emelt szupersztárok megközelíthetetlen gyülekezete volt, hanem csupán öt fiatal, huszonéves srác, akiket a világon semmi más nem érdekelt, csak a zene, és mindent meg is tettek annak érdekében, hogy a saját elképzeléseik szerint játszhassák a dalaikat.

A könyv nem hagyományos rockzenekari biográfia, ami jelen esetben nagyon is jó, ugyanis a csapatról még Magyarországon is polcnyi irodalom látott már napvilágot az unalomig ismert sztorival: ez inkább amolyan exkluzív képeskönyv sok szöveggel. Mivel a szerző Canter a kezdetektől fogva a bandával lógott, és néhány kivételtől eltekintve az összes korai hollywoodi klubkoncertjükön fotózott, ha valaki, hát ő aztán pontosan tisztában van vele, honnan is indult a Guns N’ Roses, a Reckless Road legfőbb vonzereje tehát az a hihetetlenül gazdag és korábban soha sehol nem publikált képanyag, ami megtölti az oldalakat.
A zenekar legkorábbi mutációiról készült képek némelyike ma már persze viccesen hat, különös tekintettel mondjuk W. Axl Rose kivágott seggű bőrnadrágjára, a Miami Vice-os szabású fehér zakóban feszítő Slashre, netán Duff McKagan borzalmas tányérsapkájára, de a fotók mindennel együtt is arról tanúskodnak, hogy a Guns N’ Roses az elejétől fogva az volt, ami, és nem csoda, hogy a közvetlen környezetükben lebzselők az elejétől fogva pontosan tudták, hogy egy napon ők feszítenek majd minden magazin címlapján. Ennek egyszerűen így kellett lennie. Előttük is csupán nagyon kevés olyan zenekar bukkant fel, akiknél ennyire tökéletes egységként volt jelen minden tényező, ami a sikerhez szükséges, utánuk meg jóformán alig… Nem véletlen, hogy a már említett mai tizenévesek is rendre visszaásnak az Appetite For Destructionig.

A könyv a korai, még szerződés nélküli évek történetét követően részletesen beszámol a debütáló album születésének körülményeiről is, megszólaltatva gyakorlatilag mindenkit, aki csak fontos lehet ebből a szempontból. A kivétel – cseppet sem meglepő módon – maga Axl Rose, de ezen aligha lepődik meg bárki is, noha Canter vele is a mai napig jó barátságban van, amit ugye az oldalakon felvonuló szereplők közül csak nagyon-nagyon kevesen mondhatnak el magukról, különös tekintettel az egykori zenésztársakra…

A fotók nagyrésze nemcsak kuriózum, de roppant emberközeli is egyben, a merített papíros kiállítás extravagáns, az oldalak könnyen áttekinthetők, vagyis akinek jelent valamit az Appetite For Destruction, igazi gyűjteménybe való könyvet kap a kezébe. Ez itt még az igazi, sikerre éhes, velejéig veszélyes és semmiféle határt, törvényt nem tisztelő Guns N’ Roses volt, maga a rock’n’roll eszenciája.