A Rammstein számos kortárs magyar író kedvence – a kímélet kifinomult eszközeivel vizsgáljuk meg a Liebe Ist Für Alle Da című új lemezüket.

Kétségtelen, hogy 180 km/óra utazási sebességre beállva a Liebe Ist Für Alle Da ideális zene a német autópályákon, de a Szegedről Makóra tartó 43-ason biztos, hogy felborítanánk egy út mellett posztoló hagymaárust, arról nem beszélve, hogy az új lemezt hallgatva mindig a korábbi Rammstein-utazások jutnak az eszünkbe.

Persze, ez a Rammstein esetében nem csoda, valójában ugyanazt művelik, amit 15 éve, semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Mivel egyik lemezük sem volt radikális felülírása a korábbiaknak, senki sem csodálkozik azon, hogy az új munka ugyanolyan, mint a korábbiak. 

Inkább az a meglepő, hogy az innováció legcsekélyebb igénye nélkül egy paramiltáns produkció 15 éve sikeres tudott maradni. Illetve tegyük hozzá: az új lemez a legjobb Rammstein munka az 1997-es Sehnsucht és a 2001-es Mutter mellett, szóval, messze jobb, mint a legutóbbi két album, a Reise, Reise és a Rosenrot. Végig dinamikus, erőteljes, melodikus. 

Meglepetés kizárva, a punkos, metálos klissészerű gitárriffekre ráúsztatott nagyzenekari hangzást és az indusztriál effektvíziókat már a korábbi lemezekről ismertük, a Waidmanns Heilt című dalt indító vadászkürtök is feltűntek már a korábbi időkben, szóval, legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy szinte minden szám sláger, töltelék szerzemény jóformán nincs is, hozzák a Die Krupps Metallica-fétisben fogant számait, az indusztriál-gót harmadik vonal hatásvadász giccsvilágát illetve a Laibach arculati kézikönyvét. 

A Pussy című szado-mazó számmal promózott lemez tehát kiváló oktatási segédeszköz a zenekar világkörüli turnéjához, mely Magyarországot is eléri március 16-án. A negyvenhez közelítő fiúk a Papp László Budapest Sportarénában tartják vibrátorok promózására is alkalmas pártgyűlésüket. 

Aki volt már Rammstein-koncerten tudja, hogy a zenekar közelebb áll a tűznyelős, bőrgatyás, pornósan leolajozott csippendél fiúk röhejes cirkuszi mutatványaihoz, mint egy MÜPÁ-ban megrendezett Wagner-maratonhoz, szóval, csak remélni tudjuk, hogy március 16-án kevesebb lesz a görögtűz és a vazelin a színpadon és annál több lesz a csontig hatoló indusztriál metál. 

A szerelem mindenki számára adott – ennél nagyobb bölcsességre ne számítson senki egy olyan zenekartól, mely egy kvázi-pornó klipet forgatott a Pussy című számához. A Rammstein erős, magas slágerhányadossal előállított lemezt készített, teljességgel felesleges volt ez a síkosító illatú botránykampány.
A három évvel ezelőtt megjelent, kiéheztetéssel felérő Völkerball című koncertlemez, és négy évvel az utolsó stúdióalbum (Rosenrot) publikálása után persze egy közepes anyag is kielégítette volna a bajtársiasságot szem előtt tartó rajongókat. 

A Rosenrot ihlet nélküli, középtempós dalai után meglepő, hogy milyen sok fickós számot hozott össze a zenekar. A Rammlied, az Ich Tu Dir Weh, a Pussy című fenyegetően monumentális tételei mind-mind az életmű klasszikusai lesznek, az album pedig hozzásegítheti a zenekart ahhoz, hogy ne csak német és orosz nyelvterületen legyenek stadionhéroszok, a hadműveleti területeket áttehetik angolszász világ stratégiai terepeire is.