A május és október között esedékes sanghaji világkiállításra Andreas Bründler terve alapján épülő svájci pavilon meglehetősen merésznek ígérkezik.
"Ezek üzemanyagelemek - magyarázta az építész, hozzátéve, hogy ha valamelyik látogató vakut használ, a pavilon világítórendszere fények sorozatát villantja fel. - Egy építménytől elvárható, hogy 20,40, 60 vagy éppen 100 évig tartson. A pavilon rövid élettartama esélyt nyújt számunkra ahhoz, hogy az építészet jövendő újításait próbálgassuk".
A sanghaji világkiállításra mintegy 70 millió látogatót várnak, de a pavilonok sok esetben csak addig állnak majd, míg az esemény tart. Ez pedig Bründler szerint "minden lehetséges őrültségre feljogosít".
Katerina Dionysopulu, a jövendő brit pavilon főépítésze elmondta, hogy őt a millenniumi génbank (Millennium Seed Bank) terve ihlette meg, amelynek keretében a londoni királyi botanikus kert a kihalásra ítélt fajták magvait gyűjtötte egybe az ezredfordulóra. Az eredmény a viktoriánus kertek és a sci-fi világ izgalmas egyvelege lett.
"Elhatároztuk, hogy valahogy úgy fogjuk megőrizni a magvakat a kapszulákban, ahogy a DNS megmaradt a borostyánban a Jurassic Park című filmben. A kapszulákat 7,5 méteres akrilszárba helyezzük. Nappal a fényben csillognak majd, éjszaka pedig kis LED diódaként fénylenek fel - fejtette ki az építésznő. - Egy fadobozból összesen 60 ezer szár emelkedik majd ki, felfogják a folyóról érkező szellőt, és reméljük, hogy beleremegnek".
Az előkészítő pályázatok és a több hónapja tartó munkálatok nyomán az építészek termékeny agyából kipattant ötletek végre kezdenek formát ölteni.
Az olasz pavilont a marokkó (mikádó) nevű pálcikafelszedő játék olasz neve - Sanghaj - ihlette. Giampaolo Imbrighi épületét a marokkó pálcikáira emlékeztető betonelemek alkotják, amelyeket keskeny járdák kötnek össze, kicsit a kínai és az olasz városok sikátorait idézve. A pavilon falainak 40 százalékát az átlátszó beton nevű új anyag alkotja, ezért a nap során állandóan változik a látványa. "A különböző átláthatósági fokozatok lehetővé teszik a belső világítás kívülről történő észlelését, és viszont" - tárta fel Imbrighi.
Teema Kurkela finn építész ugyancsak új anyagokat használ. Országának általa tervezett pavilonja egyfajta óriási fehér tál, amely a tengerpartokon található természetes sziklaalakulatokra emlékeztet. Mivel a fehérmárvány túl drága, a finn csapat rögtönzött: a pavilon homlokzata ipari hulladékanyagból készül. "Műanyaggal vízhatlanná tett papírt használunk. Ez egy új anyag, amelyet a pavilon számára fejlesztettünk ki" - jelentette ki a tervező.
A zöldebb környezetért és az energiatakarékosságért tett erőfeszítések keretében számos pavilon a világításhoz felhasználja a külső természetes fényt, és ugyancsak ilyen természetes alapú lesz sok helyen a "légkondicionálás".
A finn pavilont és számos társát az Expo után lebontják, elszállítják, hogy másutt használják fel. A határidők és a pénzügyi keretek szigorúsága arra kényszerítette az építészeket, hogy legyenek még kreatívabbak. "Vagy még őrültebbek" - tette hozzá Kurkela.
