Az Alexadra Records gondozásában megjelent a Sexepil Egyesült Álmok lemeze CD-n, melyet sokan minden idők legjobb magyar poplemezének tartanak. Az egykori énekes Hegyi Zoltánnal beszélgettünk.
Nekem is az volt a legkedvesebb korszakunk. De kizártnak tartom, hogy fennmaradt volna valami értékelhető minőségű anyag abból az időből. Azt pedig nagyon nem szeretném, ha valaki egyszercsak megint kiadna valamit. Mint például esetünkben. Azt, hogy az Egyesült Álmok újra megjelent cédén, egy kirakatból tudtam meg. Vettünk is egyet a gyerekeknek. A kiadói jogokkal persze nyílván lehet jogszerűen focizni (ebben az országban ugye minden jogszerűen megy a fosztogatástól a kilakoltatásig), a szerzői jogaimról pedig gondolom valamikor csak kapok értesítést, hiszen a hosszú barátság titka a korrekt üzletmenet.
Miután 1989 elején kiszálltál a Sexepilől voltak egyéb zenekari megkeresések? Ha igen, miért nem vállaltál el semmit?
Kedves vagy, de nem szálltam ki, hanem kirúgtak. Akkor éppen másodszor. Én viszont egy vagyok. Kár, hogy így történt, azóta már a kilencedik búcsúkoncertet tarthatnánk. Megkeresések nem voltak, ez a műfaj hemzseg a tehetségektől. Egy valamit sajnálok, az első távozásom utáni, néhány koncertet megért zenekaromat, a Zombit. Az elképesztően jó volt, én meg elbasztam.
Mert mindig másként alakult az életem és éppen más érdekelt. Egyébként nagyjából öt lemezre való szövegem van.
Álltál színpadon 1989 óta?
Játszottam filmben (Szász János: Szédülés) és megnyitottam a barátaim kiállításait. Rock and roll színpadon azóta egyszer voltam, Ian Astburyvel fociztam.
Szó volt arról is, hogy megjelenik regényed? Mesélj erről! Vannak készre írt kézirataid?
A Karmageddon című regényem kilencven százalékos állapotban van. Ez úgy történt, hogy készre írtam, a kiadóm, a csodálatos Müller Péter Szimi viszont azt mondta, hogy ez neki annyira tetszik, hogy tovább szeretné olvasni, írjak még vagy száz oldalt. Hogy mennyire igaza volt, most érzem, amikor néhány év szünet után elkezdtem újra írni. Közben egyrészt nem volt hozzá lendületem, másrészt megélhetési író vagyok, el kell tartanom a családomat. Magyarországon hárman élnek irodalomból.
Ahhoz túl jó szövegeket írtál, hogy ne kérdezzem meg: miért nem írtál másoknak is? Ideális meló egy Pesttől távol élő írónak, aki csak megnyomja a send gombot a gépén…
Nem mutatkozott rá igény. Néha írok magamnak, azokat el sem kell küldeni. Kettőt ezekből a Peter Ogi műsorra is tűzött a születésnapi koncertjén, a zseniális Kiss Tibi és a fantasztikus Lecsó énekelték őket, remekül. Én magam végül ott sem léptem fel, miként meglepő módon a Cseh Tamás emlékkoncerteken sem.
Ákos sajtósa voltál. Mikor és miért szűnt ez a munka?
Egy lemezre szólt a felkérés, nagyon élveztem a munkát egy igazi megszállott profival, azóta is élvezem megtisztelő, igaz barátságát.
Sokszor szóba került, hogy összeállna az eredeti Sexepil, mármint az, amelyikben te énekelnél. Van erre esély?
Szerintem ez még senkinek nem jutott eszébe.
1993 körül (?) egyszer csak úgy döntöttél, hogy az Eötvös utcából Mindszentkállára költözöl. Volt valami konkrét kiváltó oka az elhatározásodnak?
Az undor. Ami azóta is elfog, ha arra gondolok, mi lett Budapestből.
Mennyi időt vagy Budapesten? Hetente jössz fel?
Nagyjából. A munkám, amit rettenetesen élvezek, ha lazán is, de odaköt.
Az még a bakelit korszak volt. A Máté passiót is vagy hat lemezen
adták ki. Én egyébként a politikai tiszt voltam a bandában, a zenei
szerkesztés a többiek dolga volt. Engem a zene magában nem is nagyon
érdekel.
Érezhető volt, hogy a Sexepil afféle generáció váltó zenekar volt? Miben tért el a ti közönségetek az első generációs underground hallgatóságtól?
Igen, érezhető volt. A Sexepil zenekar 1984-ben adta első koncertjét. Talán emlékszel még, orwelli év volt, senki nem gondolta, hogy az ő életében még kimennek innen a ruszkik, de azt a szart se vártuk, ami most van. Viszont akkor már négy éve dübörögtek az első generációs verziók, tehát mi, abban a formában csak jóval később szálltunk be a buliba. Ez sok idő ebben a műfajban.
Miután megjelent a lemez, egy városi legenda szerint tűntetni mentél a Ring Kiadó székháza elé, mert nem akartak benneteket kifizetni. A táblán ez állt: aki árt mond, mondjon bért is. Mi igaz ebből?
Így történt. Nekem nem a pénz az istenem, de rühellem a simlit.
