Napokban került a boltokba a Vágtázó Életerő – VHK-Idéző zenekar első albuma, a Forgószél!, melynek lemezbemutató koncertje február 5-én lesz a Dürer Kertben. Grandpierre Atillával beszélgettünk.
A Vágtázó Életerő, ahogy a nevéből is ordít, a fékezhetetlen életerő, vagyis folytonos és embert próbáló tevékenységben leli örömét. És mivel örömét meg is leli, ezért ez állandó, hosszú távú zenekar, a VHK folytatása és egyben újrakezdés. Aki VHK-t említ, ugyanazt teszi, amit az Életerőben mi teszünk: a VHK-t idézzük, a VHK-t éltetjük, tartjuk fenn, folytatjuk, és újítjuk meg. A Vágtázó Életerőben hatan játszunk, öt régi VHK-s, csak dobosunk, Szabó Kristóf új. Hat VHK-s játszik itt, ha Szónuszt is beszámítjuk, aki a „Hunok csatájá”-ban csatlakozik hozzánk.
Sűrű lesz a 2010-es esztendő a Vágtázó Életerő számára?
Jelenleg csak két koncertünk időpontja ismert: a február 5-én lemezbemutató a Dürer Kertben és az április 23-án Pécsi Egyetemi Napokon lépünk fel. Ünnep a számunkra minden próba és minden koncert. Szerveződnek a további fellépések, keressük az alkalmat, hogy kiszabadulhassunk a színpadra és átadhassuk magunkat az őrület termékeny és felszabadító hatásának.
A Forgószél! című lemezen három új szám szerepel, a címadó Forgószél!, a Távoli világok és a Holdvilág. Eltérnek ezek a számok a klasszikus VHK-daloktól? Miben mások? Milyen körülmények között fogantak? Hasonló módon születtek, mint a VHK-számok?
A Forgószél! egy különleges tudatállapotban született pszichedelikus, örömtől túlfűtött és egyszersmind tombolóan őrjöngő szám, ugyanazon a vonalon fut, mint ami a VHK jellemzője volt. A Forgószél!-ben kitör az a vulkán, amelyet kilenc éven át visszafogtak a körülmények. Megszenvedtünk érte, hogy újra együtt játszhassunk, megtanultuk még jobban értékelni egymást és a zenét, fejlődtünk, tisztábban és megerősödve kerültünk ki a megpróbáltatásból. Az életemre rátelepedő lehúzó hatásokat sikerült lerázni magamról, egészséges életmódra tértem át, és tudatosan is követem az élet parancsát: képességeim fejlesztését, hogy képes legyek az életem mélyén rejlő Világlélek kozmikus alkotóerejére ráhangolódni. Közelebb kerültem az élet központjához, tisztábban ragyogó tüzeket látok, ennek köszönhetőek a Távoli világokban és a Holdvilágban megnyilvánuló, megtisztult tudatállapotban élő s virágzó világok. A számok ugyanúgy születnek, mint korábban a VHK-számok: adott a szellemiség, a hozzáállás sem akármilyen, gyakran én hozom az alapötletet, meglátást, a szám lényegét, és a zenekar minden tagja hozzáteszi a magáét, ahogy csak ők tudják. Szárnyakat adunk egymásnak, szikráztatjuk egymás agyát, és bevetjük magunkat az elhatalmasodó látomásokba!
Már nem húsz éves vagy, de ugyanannyit mozogsz a színpadon, mint korábban. Hogyan tartod magad edzésben?
A mai világban kikerülhetetlenek a civilizációs ártalmak, és hosszú távon törvényszerű a testi-lelki-szellemi leromlás, ha nem állunk a sarkunkra. Én nem tudtam belenyugodni a közérzetem romlásába, a modern életmód következtében fellépő testi-lelki-szellemi mozgáskorlátozottságba. Soha nem adtam fel, és ennek köszönhetem, hogy végül sikerült kitörnöm. Sikerült felfedezni az egészséges életmódot, az Etka-jóga is sokat segített életem egészséges távlatainak felfedezésében, hogy még teljesebben tudjak élni a korlátlan testi-lelki-szellemi életerővel, a Világegyetem személyes és egyben kozmikus alkotóerőivel. Folyamatosan fejlesztem az önfejlesztési terveimet is. Az, hogy naponta tornázok, természetes. De az, hogy egészségesebben táplálkozok, már határozottan eltér a modern életviteltől. Visszatérek az ősi, természetes testtartáshoz, légzéshez és mozgáshoz, az ősi, természetes érzésvilághoz és gondolatvilághoz. A Természetet túlcsorduló, végtelen életerő, tudásvágy, tettvágy és boldogságvágy hatja át, sokkal emberibb, mint a fogyasztói társadalom „szép új világa”. A zenélés, a koncertek óriási lehetőségek arra, hogy belehajítsam magam a végtelen megtisztító, újjáteremtő, forró és égető erőibe.
Bár még csak most jelent meg a Forgószél! című lemez, de talán vannak már külföldi reakciók is. Lehet majd külföldön beszerezni? Felléptek majd Németországban vagy esetleg Hollandiában?
Éppen most jelent meg a legtekintélyesebb holland napilapban egy egész oldalas ismertető a Vágtázó Csodaszarvasról és a Vágtázó Életerőről. Németországban és Amerikában is érezhető az érdeklődés a zenekar iránt. Sajnos, nincs megoldva a külföldi terjesztés. Reméljük, hogy előbb-utóbb más országokban is be tudjuk mutatni ezt a maga nemében páratlan zenét.
Nem okoz gondot főleg a külföldi vagy akár a magyar koncertszervezőknek elmagyarázni, hogy ez nem a VHK, de majdnem az….
Itthon sem tudja mindenki követni, hogy a Vágtázó Csodaszarvas után vagy mellett létezik a Vágtázó Életerő, és hogy melyiknek mi köze a VHK-hoz. De a koncertszervezőknek ez nem jelent gondot, ők ismerik a zenekart, tudják, mit szeretnének.
Vannak a Vágtázó Csodaszarvas-rajongók között, akiktől távol áll az elektromos megszólalás, és viszont. De nem annyira punkrockról van szó, mint inkább egy ősi, örök, természetes életérzésről, olyan zenékről, amelyek mindig is léteztek és mindig is létezni fognak. Nagyon megdöbbentem például, amikor 2004-ben a Zenetudományi Intézet könyvtárában felfedeztem egy afganisztáni népzenét tartalmazó bakeliten a Shirin, shirin című számot. Ez ugyanis az Aláírhatatlan Történelem című VHK-szám meghatározó motívumával kezdődik. És ahogy a VHK-számban a kezdő motívum addig erősödik, amíg egyszercsak felcsap a magasba, feltárul egy kapu és azon átzuhan az öröklét világába, ugyanúgy a Shirin-shirinben is eljut a motívum a felerősödéshez, a felcsapáshoz, és akkor egyszerre sok hangszer szólal meg, összezeng az ég a földdel, és átkerülünk egy másik világba. Aki hallotta mindkettőt, azt mondta, ez nem lehet véletlen, és főleg nem lehet, hogy a többszörös véletlen ennyire összejátsszon. Érdekes, hogy a Shirin, shirin a heráti kádis hunok többezer éves népzenéje, az Aláírhatatlan Történelem című szám alapja pedig az 1990-es években Budapesten született meg bennem. És ez az egyezés nem kivételes eset: a VHK Tündérlány című száma a jakut, illetve saját nyelvén szaka nép egyik ősi, szent népzenéjével egyezik meg, ahogy azt Misha Maltsev jakut-szaka népzenekutató felfedezte. És vannak még ilyen egyezések, sorolhatnám. Az érdekes az, hogy ezeknek a zenéknek a megszületési helyét és idejét több ezer kilométer, és több ezer év választja el egymástól. Nem lehet véletlen, hogy lényegében ugyanrezeket a zenéket fedezem fel a sejtjeimben élő érzékelés segítségével.
Az Örökkévalóságnak léteznek örökkévaló érzései, és ezeknek az örökkévaló érzéseknek léteznek örökkévaló törvényei. A törvényszerű érzések érzéstörvényeket hordoznak magukban, ahogy a törvényszerű, igazi népzene is, amit Bartók Béla fedezett fel először. Nagyszerű és szinte hihetetlen csoda, hogy ilyen zenékkel ajándékozott meg az élet. És ez egyben jó hír is, mert azt üzeni: a Mindenség él, és velünk van!
Hogy érzed, fejlődtek egykori zenésztársaid, jobban játszanak, mint mondjuk 1995-ben? Ha így van, komplexebb dalokra lehet számítani a későbbiekben, olyanokra, mint a közel tíz perces Forgószél!…
Igen, úgy érzem, mindenkiben több az energia, jobban odateszik magukat! A próbákon és koncerteken nem egy 10-20 perc feletti szám is született, ráadásul nem akármilyenek: mint például az Élő Világegyetem 2009-es változata. Ennek a második fele megújult, teljesen új részeket tartalmaz, ezek a beleéléstől, a felvillanó látomásoktól születtek. Ez fejlődött: a belső érzékelés! Ilyen a koncertkezdés, a Holdak Kelet Felé, de még a Rejtelmes Kert is megújult: Fritz olyan szólót tett bele, mintha egy villám cikázna körbe-körbe. A Holdvilágban Ádám basszusjátéka egészen rendkívüli, sorsszerű és érzésteli, hozza a megdöbbentő élményt, ott él a varázserő a szemünk előtt.
Nem tervezed közös koncerten felléptetni a Vágtázó Életerőt és a Csodaszarvast? Ennél nagyobb tripet nehéz lenne elképzelni….
GA: Már többen szóba hozták, nekem is régi tervem, hogy több napon át játsszunk. Az ősidőkben a természeti népeknél nem voltak ritkák a többnapos ünnepek. Előfordult, hogy véresre dobolták a tenyerüket, hogy messze túljutottak az öntudat határain túlra, valóságos közösségi expedíciót rendeztek a másvilág zenei központjaihoz. Lehet, hogy eljön majd az ideje!
Adott-e valami olyasmit a VCSSZ, amitől már másképp állsz a színpadon, amikor a VHK játszik?
Úgy érzem, megmutattam, hogy képes vagyok egy másik jó zenekart is létrehozni! Sőt, a Csodaszarvas több is ennél: már a VHK előtt terveztem, hogy népzenészekkel hozom létre a zenekaromat! De aztán a baráti kör hamarabb elragadott, és belőlük alakult meg a VHK. A VCSSZ-ben a népzene erői még természetesebben szabadulnak fel, és ez emberi mivoltomban is felszabadító a számomra. A VCSSZ-ben az ország legkiválóbb népzenészeivel játszok együtt, sokat tanultam tőlük. Az is még jobban kiderült, hogy tényleg jó adag eurázsiai őszene jön belőlem. Arra is ráébredtem, hogy mennyire hiányzik a VHK, hogy mennyire pótolhatatlan még akkor is, ha ereje teljében él és virágzik a Csodaszarvas!
