Úgy tűnik, Kassák Lajos tényleg halhatatlan, hosszú idő óta nincs olyan nap, amikor ne lenne valahol egy Kassák-kiállítás, még be sem zár az egyik, máris nyílik a másik. Most éppen a Király utcai G13 Galériában Fajó János kiállításán (is) találkozhatunk Kassákkal képeivel.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a „bennünk élő rockzenész” képét leegyszerűsítsük. Neked honnan jött Kassák?
- Kassák Lajos műveivel a gimnáziumban ismerkedtem meg, akkor keltette fel az érdeklődésemet. Leginkább a szabadversei tetszettek. Később a nyolcvanas évek végén a nyugat-európai csavargásaim során került újra képbe. Leginkább azért, mert a Ló meghal, a madarak kirepülnek… című művében sok utalást tesz azokra az európai városokra, ahol én is jártam. Jó volt olvasni ezeket a sorokat, nagyon kellemes úgy állni mondjuk Brüsszelben, hogy közben a kedvenc költőm is pont azon a helyen állt ahol én, csak legalább nyolcvan évvel korábban. Hasonlóan izgalmas volt számomra önéletrajzi regénye, az Egy ember élete, hiszen itt még részletesebben számolt be csavargásairól. Igaz, ő korábban nagyrészt gyalogszerrel tette meg a Nyugat-Európába vezető utat.
Foglalkoztattak művei, a fellelhető összes írását, regényét megpróbáltam beszerezni. Ez azóta nagyrészt sikerült is. Annyira tetszettek írásai, hogy a diplomamunkámat is Kassák költészetéből írtam. Művészetének mágikus elemeit boncolgattam, és tanárom javaslatára egy országos versenyen is részt vettem szakdolgozatommal. Ennek köszönhetően felvételt nyertem az Államigazgatási Főiskolára, de én akkor már a rockandrollt választottam.
A rockandroll egy állat, veszélyesebb nálad. Biztos, hogy jó választás volt?
A rockandroll tényleg egy állat, de "a tenyeremből etetem őt!" Amúgy nem döntöttem rosszul. Egyrészt részese lehettem a rock magyar történetének, megalapítottam a Tankcsapdát, amit ma mindenki ismer. Húsz éve számos olyan dalt írtam, amit ma ezrek hallgatnak és szeretnek. Bolond lennénk letagadni a múltamat, tudom, hogy jól döntöttem.
Ha éppen nem zenélek, akkor halmozottan hátrányos és fogyatékos gyerekeket tanítok írni és olvasni. Ez a hobbim - én így mondom -, hiszen csak ebből nem tudnék megélni…
Zenei ízlésedre talán nem is kell rákérdezni...
Talán a legmeghatározóbb zenei élményeim a magyar avantgarde-hoz köthetők. Iszonyatosan nagy URH, Kontroll Csoport, Neurotic és Keleti Fény rajongó voltam. Pár éve az Európa Kiadó búcsúbuliján is ott voltam Pesten a Gödörben. Mindennél fontosabb volt az ő zenéjük, hatalmas hatással voltak rám. Imádtuk a Sex-e-pilt, a Bizottságot, a VHK-t. Még mai is sokszor hallgatom őket, a barátnőm sokszor csodálkozik is, hogyan bírom meghallgatni ezeket. Nem tudom, lehet a világ változott, de nekem még mai is ezek a gyökereim, és büszkén vállalom, mert nekem ez az "igazi zöld, és igazi kék…"
Kassák képzőművészeti alkotásai is közel állnak hozzám, hiszen Kandinszkij nagy rajongója vagyok. Tetszik a konstruktivizmus, de Barcsayt tartom a legnagyobbnak a műfajban.
Szerinted mi az, amitől Kassák még mindig fontos alkotó?
Kassák számomra az a huszadik századi ember, aki minden politikai, gazdasági nehézség ellenére a magunkba vetett hitről, a küzdeni akarásról beszélt.
A magunk törvényi alapján kell élni, és ő ezt hirdette.
Mindenkiben kódolva van a rend, a lelki tisztaság, de ezt fel kell fedezni magunkban, és ezen a törvények szerint kell élnünk.
Ez szerintem ma is aktuális téma.
