Tudja Ön, ki az a Paul McCartney? Nyilván igen, de lehet, hogy igazából mégsem... Barry Miles könyvéből azonban mindenki megtudhatja.

Paul McCartney a világ minden bizonnyal legismertebb élő zenésze, akire alaposan rájárt a rúd az utóbbi években, a nemzetközi sajtóban is elsősorban Heather Millsszel ápolt kapcsolatának botrányos végéről, illetve arról volt szó, mennyire lehúzta a valaha szebb napokat is látott Sir Pault az egykori modell. A vele kapcsolatos zenei aktualitásokról jóformán szó sem esett. Persze tény, hogy az idén már 68 éves McCartney-val megesett bárminemű történések már csak a főszereplő személyénél fogva is érdekesek, legyen szó akár egy új lemezről, akár a legutolsó bulvárhírről. Bár utóbbiakat persze saját bevallása szerint senki sem olvassa, hiszen mint tudjuk, az emberek legalább 99 százaléka kizárólag szépirodalmat vesz a kezébe, és a National Geographic csatornát, illetve a Spektrum tévét nézi.

Barry Miles olyan szerző, aki sokkal közelebb tudott kerülni a legendás zenészhez, mint egy úgymond mezei újságíró: a ’60-as évek óta ismerik egymást, rengeteget mozogtak együtt a kibontakozó hippikorszak burjánzó angliai undergroundjában – olyannyira, hogy annak idején egyenesen Miles és neje ismertették meg McCartneyt például a hasissal felturbózott sütemények gyönyörűségeivel. Így aztán nem csoda, hogy az általa jegyzett több mint 700 oldalas, most végre magyarul is megjelentetett biográfia még a legelvakultabb Beatles- és McCartney-mániákusnak is szolgálhat némi újdonsággal.

A kötet alapját 35 mélyinterjú képezi, melyeket a szerző a ’90-es évek első felében rögzített Sir Paullal, így aztán méltán érezhetjük úgy, hogy a lapokon tulajdonképpen nem is Miles, hanem maga McCartney vezet végig minket. A visszaemlékezések egészen a kezdetektől indulnak, és leginkább – sőt, az összterjedelmet figyelembe véve inkább kizárólag – természetesen a Beatlesre fókuszálnak. Ennek megfelelően kiemelt szerepet kap a könyvben az a téma is, ami vélhetően minden rajongót és nem rajongót a legjobban érdekel, jelesül Paul McCartney és John Lennon személyes, illetve kreatív, zeneszerzői kapcsolata. McCartney néhol keresetlenül őszinte a könyvben, amivel néhol talán meglephet egyeseket, de akik annyit értek el, mint ő, azok valahol szükségszerűen önfejűek és nyersek. A kötet exkluzivitását, pótolhatatlan jellegét azonban épp ez a néha sarkos fogalmazásmód, illetve a köztudatba rögzült tabuk figyelmen kívül hagyása adja. Ám az itt az igazán érdekes, hogy még emellett is egy végtelenül szerény ember képe rajzolódik ki a lapokon.
Bizonyos dátumok, események kronológiai adatai persze hibázhatnak a vaskos kötetben – végülis elég komoly időt fognak át a visszaemlékezések, méghozzá egy átlagember számára elképzelhetetlenül sűrű éveket –, de a lényeg úgysem az akkurátus pontosságon van, hanem a sztorikon és a mondanivalón. Márpedig a könyv nemcsak elgondolkodtató, de letehetetlenül szórakoztató is egyben, és ehhez még csak nem is kell Beatles-rajongónak lenni. Bár eleve utóbbi fogalmat is érdemes körbejárni, hiszen Paul McCartney ma már elsősorban nem muzsikus, hanem történelmi személyiség, aki indirekt vagy direkt módon olyan mértékben formálta a modern kori közízlést, társadalmat és gondolkodásmódot, mint a 20. század második felében csupán nagyon kevesen… Vagyis itt egy újabb legenda élve vagy halva: a Cartaphilus kiadó sorozatának e darabja tényleg amolyan must have-darab, akkor is, ha az olvasót kirázza a hideg már a gombafejűek nevének említésétől is, és akkor is, ha a Yellow Submarine-re ébred és az Eleanor Rigbyre alszik el. Paul McCartney-val tisztában lenni ugyanis alapműveltségi kérdés.