Ebben a főváros-centrikus világban igazi élmény, ha olyan dolgok történnek vidéken, amit elirigyelnének a pestiek is. Leányfalun például a Magyar Kultúra Napján felavatták az új Faluházat, és benne az Aba-Novák Galériát.

A galéria nyitó-kiállítására a névadó képeiből válogatott Kováts Kristóf, Aba-Novák Vilmos unokája (aki a galéria vezetője is egyben). Zalán Tibor – képekhez készített – kéziratos versei teszik még teljesebbé az élményt. A kultúranapi házavatóval és galérianyitással egy időben megkezdte működését a közhasznú alapítványként működő Leányfalusi Szabadegyetem, melynek célja „olyan előadások, rendezvények, képzések megtartása, ahol mindenki megtalálja érdeklődésének, készségeinek megfelelő foglalkozást, személyiségfejlesztést és műveltségének gyarapítását”. Az első előadást a kiállítást megnyitó Rockenbauer Zoltán tartotta „A Nyolcak és a zene” címmel. 

A következő kiállítás Kiss Ilona munkáiból nyílik majd, aki művészkönyveivel tiszteli meg az Aba-Novák Galériát. A szabadegyetem következő előadója pedig Török Katalin művészeti író lesz, tőle négy folytatásban Szentendre híres festői címmel lehet majd előadást hallgatni. Kováts Kristóffal beszélgettünk.

Hol lehet stabil közönséget találni az ilyesféle programokhoz? Mivel lehet felkelteni az emberek érdeklődését?
Ezt majd csak akkor lehet megválaszolni, ha a közönség látogatható és szerethető rendezvényeket, vonzó – akár meghökkentő – kiállításokat kap. Addig csak elmélet van. Ami arról szól, hogy Magyarországon a kulturális fogadókészség – bár csökken – még európai összehasonlításban is irigylésre méltó. Hogy az emberek nem mondtak le a szemük, fülük, lelkük művészeti alkotásokkal való „izgatásáról”. Ha ebben nem hinnék, el sem kezdtem volna. 

Mennyi munkával jár egy ilyen projekt létrehozása?
Amennyiben ez munka, akkor sokkal. Van bőven kitalálni-gondolkodni-konzultálni való. Van azután konkrét szervezni való is, gyakran pepecselős rész is. Logisztika van ebben is, mint bármi más új dolog létrehozásában. És kell külső segítség, kellenek súgók, ötletelők. 

Mennyire lehet előre tervezni? Mi az, ami biztos pont a galéria 2010-es programjában?
Cédulás módszerrel gyűlnek az ötletek, az idő, a lehetőségek és a korlátok szelektálnak majd ebből. Három konkrét kiállítás van fejben összerakva, ebből egy már műlistáig konkretizálva. A legbiztosabb pont maga Aba-Novák Vilmos. Az ő gazdag életműve nagy merítést ad. Ebben az évben (nyár elején) korai munkáit mutatjuk be, a kiállítás munkacíme: „Aba-Novák egykor Novák” de fut még az „Aba-Novák early” cím is, hiszen az Aba-nevet művésznévként vette föl. 

Neked, személy szerint, mit jelent a nagypapáról elnevezett galéria, és benne a nagypapa képei?
Állandó komfortérzetet a lelkemben. Nagy-nagy jó érzést. Időnként elbizonytalanodom, hogy nem viszem-e túlzásba, hogy nem unják-e az emberek. Ám gyakran kapok olyan visszajelzéseket, hogy ez a festői életmű olyan erős, olyan hatásos, hogy eszembe ne jusson visszavonulni vele. Meg azután: mélyen meg vagyok győződve arról, hogy jár Neki a sorstól jó adag elégtétel. 

Aba-Novák 1941-ben hunyt el, milyen kötelék lehet a festő és unokája között?
Tizenegy évvel a halála után születtem. A térdén nem lovagoltathatott, a szokványos kapcsolat ki sem alakulhatott. Lett helyette egy minőségében más, merőben transzcendentális, lélekben építkező, de annál szorosabb kapcsolat. Mivel sok képe volt otthon, még a gyerekszobámat is ez határozta meg. Jelen volt tehát a mindennapjaimban, jelen van ma is. A világot részben az ő szemével látom, ebben Édesanyám volt a közvetítőm, szellemi irányítóm. Egyre gyakrabban mondják: nagyon hasonlítasz rá! Ébben lehett valami. Csak az a tehetség hiányzik. 
De avval születni kell.