Ebben a főváros-centrikus világban igazi élmény, ha olyan dolgok történnek vidéken, amit elirigyelnének a pestiek is. Leányfalun például a Magyar Kultúra Napján felavatták az új Faluházat, és benne az Aba-Novák Galériát.

A következő kiállítás Kiss Ilona munkáiból nyílik majd, aki művészkönyveivel tiszteli meg az Aba-Novák Galériát. A szabadegyetem következő előadója pedig Török Katalin művészeti író lesz, tőle négy folytatásban Szentendre híres festői címmel lehet majd előadást hallgatni. Kováts Kristóffal beszélgettünk.

Ezt majd csak akkor lehet megválaszolni, ha a közönség látogatható és szerethető rendezvényeket, vonzó – akár meghökkentő – kiállításokat kap. Addig csak elmélet van. Ami arról szól, hogy Magyarországon a kulturális fogadókészség – bár csökken – még európai összehasonlításban is irigylésre méltó. Hogy az emberek nem mondtak le a szemük, fülük, lelkük művészeti alkotásokkal való „izgatásáról”. Ha ebben nem hinnék, el sem kezdtem volna.
Mennyi munkával jár egy ilyen projekt létrehozása?
Amennyiben ez munka, akkor sokkal. Van bőven kitalálni-gondolkodni-konzultálni való. Van azután konkrét szervezni való is, gyakran pepecselős rész is. Logisztika van ebben is, mint bármi más új dolog létrehozásában. És kell külső segítség, kellenek súgók, ötletelők.

Cédulás módszerrel gyűlnek az ötletek, az idő, a lehetőségek és a korlátok szelektálnak majd ebből. Három konkrét kiállítás van fejben összerakva, ebből egy már műlistáig konkretizálva. A legbiztosabb pont maga Aba-Novák Vilmos. Az ő gazdag életműve nagy merítést ad. Ebben az évben (nyár elején) korai munkáit mutatjuk be, a kiállítás munkacíme: „Aba-Novák egykor Novák” de fut még az „Aba-Novák early” cím is, hiszen az Aba-nevet művésznévként vette föl.
Neked, személy szerint, mit jelent a nagypapáról elnevezett galéria, és benne a nagypapa képei?
Állandó komfortérzetet a lelkemben. Nagy-nagy jó érzést. Időnként elbizonytalanodom, hogy nem viszem-e túlzásba, hogy nem unják-e az emberek. Ám gyakran kapok olyan visszajelzéseket, hogy ez a festői életmű olyan erős, olyan hatásos, hogy eszembe ne jusson visszavonulni vele. Meg azután: mélyen meg vagyok győződve arról, hogy jár Neki a sorstól jó adag elégtétel.

Tizenegy évvel a halála után születtem. A térdén nem lovagoltathatott, a szokványos kapcsolat ki sem alakulhatott. Lett helyette egy minőségében más, merőben transzcendentális, lélekben építkező, de annál szorosabb kapcsolat. Mivel sok képe volt otthon, még a gyerekszobámat is ez határozta meg. Jelen volt tehát a mindennapjaimban, jelen van ma is. A világot részben az ő szemével látom, ebben Édesanyám volt a közvetítőm, szellemi irányítóm. Egyre gyakrabban mondják: nagyon hasonlítasz rá! Ébben lehett valami. Csak az a tehetség hiányzik.
De avval születni kell.