Antal Nimród A szállítmány című mozija pont annyira izgalmas, mint a híradók pénzszállítós-rablásos hírei. Nem különösebben. Tudjuk, hogy mindig van egy beépített ember, aki adja a tippet, és hogy előbb-utóbb lebuknak a rosszfiúk.

A magyar vonatkozású nemzetközi filmes hírek olyanok, mint a magyar foci idegen pályán: ha nem aláznak meg minket, az már siker. Antal Nimród filmje amerikai mozi, mégis kicsit a miénk is, így együtt drukkoltunk vele az amerikai premier hetében. A szállítmány nem bukott meg, amit óriási eredményként könyveltünk el, sőt, az amerikai mozijegy-eladási lista hatodik helyén nyitott 6,6 millió dolláros bevétellel, ami közepes kezdésnek minősíthető. 



De milyen film A szállítmány? Nos, többé-kevésbé szerethető szocio-thriller,  másfél órás, gyors ritmikájú videó klip, kemény triphopra vágva, csak a kulissza ezúttal nem a pesti metró zegzugos világa, hanem egy használaton kívüli rozsdás gyártelep. A mozi legértékesebb része kétségtelenül a markáns moralizáló vonulat, mégis itt csúszik ki a talaj Antal Nimród lába alól. Ugyanis egy hajléktalan lelövése után nem valószínű, hogy valaki, aki épp 42 milliót akar meglovasítani megroggyan erkölcsileg, majd bezárja magát egy páncélautóba, kimászik onnan, de hogy ellásson egy sebesült rendőrt, visszamegy a páncélkocsiba, majd egy társa látván az erkölcsi diadalt, inkább öngyilkos lesz. 



A veterán bizti őrök állítólag nagyon agyafúrtak, csak azt nem árulja el nekünk a film, hogy mi lett volna az a tuti terv, amely ne lett volna gyanús a diszpécser központnak…. Mert csak annyit látunk, hogy a bomber dzsekis pénzszállítók egyszer csak letérve az útról valami elhagyott, rozsdás gyárban kötöttek ki, ahová el akarják rejteni a zsákmányt, csak ugyebár jött egy hajléktalan, akit lelőttek. 

Szóval, nem tudjuk meg, hogy mi volt a zseniális terv, amit keresztül húzott egy hulla, majd még néhány… A film elején a férfias, biztonsági őrös heroizmus megjelenítése is pont olyan problematikus, mint a hősies amerikai tűzoltó toposz, de ez szerencsére A szállítmány kap némi szociógellert, belengi a film elejét a tesztoszteron szagú bajtársiasság, aztán egy klausztrofób mozi lesz a dologból, amit egy-egy autósüldözés lazít fel, de valójában ez egy kamaradráma, mely reflektál a Kutyaszorítóban című Tarantino mozira, és A Sierra Madre kincse című John Huston-filmre, sőt, az üldözési jelenetben Matt Dillon egy beállításban Frankensteinre lett maszkolva. 



Matt Dillon, Laurence Fishburne, Skeet Ulrich, Columbus Short is kiváló alakítást nyújtottak, Jean Reno kicsit szürke volt, igaz, a szerepe szerint ő nem volt  fontos karakter. A színészek annak ellenére remekeltek, hogy nem voltak markánsra írva a figurák, nem voltak egymástól megkülönböztethetőek. 

Mindegyik zsáner egydimenziós, a fiúk ugyanazt a lúzer biztonsági őrt hozták, aki nemcsak szállítani akarja a pénzt, hanem költeni is. Persze, Antal Nimród látványérzékenysége ezúttal is lefegyverző, minden jelenet egy videó klip, militáns, metálos triphopra vágva, de ami a legfurcsább: minden hibája ellenére a mozi működik, nézhető, annak ellenére, hogy pont olyan kiszámítható, amilyen egy jelkövetős páncélautó útja a banktól az automatákig.