Groó Diana rendező Vespa című filmje a 41. Filmszemle versenyfilmjei között szerepel, Eldorádó című kisfilmje szintén, de ha már a Spinoza Házban faggatjuk, ahol közben előadás zajlik, először arra kérdezünk rá, hogy mi zajlik a kávéházi színfalak mögött.
A Vespa viszont a mai Magyarországon játszódik, dióhéjban arról szól, hogy valahol Magyarország mélyén egy kisfiú nyer egy motort, és elindul a fővárosba, hogy átvegye a nyereményt. De miért cigány?
Azért, mert a filmötletet hozó Szabó Ivánnak volt egy ilyen története. Ez az egész vidámnak és kalandosnak indult, de ahogy írtuk a forgatókönyvet, megváltozott a hangulat.
Az elmúlt két évben többletjelentést kapott az, ha valaki cigány.
A molotovkoktélokat, a megfélemlítéseket és az ártatlan emberek sorozatos legyilkolását nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem elfelejteni, sem nyugodtan hátradőlni, hogy ez csak a szokásos felszíni rasszizmus. A film egy gyermeki álom megvalósulásáról, kalandjáról szól. Az, hogy a főszereplő egy cigánygyerek, jelentéssel bír. Rámutat arra, hogy tessék már kéremszépen egy gyereket látni végre, akinek drukkolni kell, mindegy milyen a származása.
Hol találtad a főszereplőt?
Tóth Sanyival a szentesi romatelepen találkoztunk. Amikor megvolt nagyjából a forgatókönyv, akkor már tudtam, hogy mindenképpen kell találnom egy olyan szereplőt, akinek az élete beépülhet a történetbe. A történet íve adott volt, de kellettek azok a színek, amiket csak a főszereplő tud behozni. Iszonyú nagy mázlink volt, elsőként került képbe Sanyi, mármint az első casting alkalmával. Aztán kétszáz további gyerek meghallgatása után teljesen egyértelmű volt, hogy ő az első.
Mennyire volt nehéz együtt dolgozni?
Nagyon könnyű volt. Sokat jártam le a telepre, megismertem a szüleit, a barátait. Onnan kezdve, hogy tudták, a film róluk szól, és nem egy erőltetett, kitalált valami, a legtermészetesebben ment minden a maga útján. Az anyát alakító Nyakó Juli fantasztikus, és a másik főszereplő, Balogh Rudi, aki szintén roma származású, bravúros kettőst alkotott a gyerekkel, így a film részben az ő barátságukról is szól.
Mennyire változtatta meg a főszereplő életét a film?
Én ettől nagyon féltem, de most azt tudom, hogy pozitív irányban változtak a dolgok. Sanyi tényleg nagyon tehetséges. Ez szerintem a filmből is lejön. Annak örülök, hogy nem vette a fejébe, hogy filmszínész lesz, mert még nagyon sok ötlete van, hogy mi szeretne lenni. Például nagyon ügyesen rajzol. Van ideje eldönteni, mit szeretne. Velünk belekóstolt egy olyan életbe, egy olyan környezetbe, ami őt egy kicsit terelgeti, de semmiképpen nem presszionálja.
A forgatás befejezése óta...
… telefonkapcsolatban vagyunk. A tanulmányi eredményei nagyon jól alakulnak. Persze most még általános iskolás, így a hirtelen karrierkezdésnek nincs itt az ideje, de pontosan tudja, hogy a céljai eléréséhez minimum a nyolc általánosnak meg kell lennie. Milyen lesz az utóélete? Ez nem csak rajtam áll. Nagyon boldog leszek, ha más filmkészítő is felfedezi magának, de változó korban van, a forgatás alatt tizenkét és fél éves volt, most a Filmszemlén már másfél fejjel nagyobb lesz. Én nem engedem el a kezét.
A szentesiek látták a kész filmet?
Nem, senki nem látta, a premier február 5-én lesz a Filmszemlén, akkor feljön Sanyi és a családja. De a szemle után Szentesen mindenképpen lesz egy bemutató, amikor mindenki meg tudja nézni a filmet.
Van a film mögött program, megfogalmazható szándék?
Mire gondolsz?
Megmutatni a magyarországi kisebbség életét, tanítani valamit, ilyesmi.
Én azt hiszem, hogy a Vespában pont az a jó, hogy egy tizenkét éves gyereket látunk, és egy gyereknek csak drukkolni lehet. Onnantól viszont, hogy ő cigány, a mai Magyarországon ennek jelentősége van. Azt hiszem, ha valaki megnézi a filmet, elgondolkozhat, mennyire nevetséges és hülye hozzáállás a világhoz, hogy bárkit bőrszíne, vallása miatt megkülönböztessenek. A nézőnek azt kell látnia, hogy ez egy gyerek, akinek beteljesülhetne a vágya.
Beteljesülhetne?
Én nem látom, hogy Magyarországon bármiféle bíztató időszak jönne. Hazudnék, ha happy end-del végződne a film.
Cigánysággal, zsidósággal foglalkozva van benned bármifajta optimizmus?
Nincs, sőt, azt gondolom, nem véletlen, hogy a forgatókönyvre rányomta bélyegét az elmúlt pár év. Nem az lett belőle, aminek indult. Nem felhőtlen, vidám történet, és talán ráébreszti a nézőt, mennyire jó lenne, ha egyszer az is lehetne. Persze, ez nem azt jelenti, hogy súlyos filmet lát majd a közönség. Apró jelzésekben rejlik a társadalomkritika, néhol humorral, néha képekben, és hogy miért is nem működnek gördülékenyen a dolgok. Nem véletlen, hogy a Spinozában is egy olyan darabot vettem elő, ami 1935-re nyúlik vissza, a Nürnbergi Zsidótörvények időszakához. Nem vagyok optimista.
