Mit írhatunk le egy táncelőadás kapcsán, amelynek középpontjában éppen a táncelőadásokról készült kritikák kritikája áll? Egyáltalán írhatjuk-e azt, hogy táncelőadást láttunk? Leírhatjuk-e, hogy azon morfondírozunk, hogy mindezt leírhatjuk-e?
Bozsik Yvette nemcsak újra-, de a kritikusok arcába is vágta a hazai kritikai és ezzel a színházi élet kritikáját. Bár a beharangozó mást ígért, legalábbis nekem, táncosainak legtöbbje valóban kigyakorolt, képzett szövegmondással, mintegy eljátssza – újravágja – az utóbbi néhány év Bozsik-darabjairól készült kritikák szemelvényeit. A társulat tagjai nemcsak gesztusaikkal és az intonációval karikírozzák az önmagukról szóló mondatokat, de a „táncos” jeleneteknél is sok humorral, mintegy idegesen rángva, műfajokat, mozdulatokat parodizáló elemeket vonultatnak fel. Bozsik önmagát felvételen mutatja meg, kissé elhízott és ötlettelen koreográfusként – Elek Ferenc parókás-tüllös előadásában.
Az elődás legelején még az hangzik el, hogy a művésznőt csak a szex érdekli. A továbbiakban azonban nem maradnak ennél az ígéretnél: már ez a kijelentés is egy címke, egy skatulya címkézetlen kritikája az előadásban.
A végeredmény már csak azért is érdekes, mert szó nem érheti a ház elejét: a leírt mondatokat úgy vették át, ahogy azok le lettek írva, és nemcsak negatív példákkal hozakodnak elő. Ebben a kontextusban azonban a dicséret is pökhendi szószátyárságnak tűnik. Mert valóban, hogyan lehet megragadni egy ilyen komplex művészetet, amely ennyire a zsigeri látványra, benyomásra appellál, érzékszerveinken és érzéseinken keresztül indít, moccint meg bennünk valamit, amennyiben. A verbalitás előtt, vagy azon túl. Hogyan lehet a szakfolyóiratok által jóvá hagyott egy flekken, egy körmondatban összefoglalni egy több hetes próbafolyamat eredményét, egy alkotói közösség munkáját, egy művész mozdulatainak értékét.
Fotó: Horváth Judit
Bozsik ráadásul nagyon keményen tovább megy, angol nyelven külföldi kontrasztot képez. Ottani példákból szemezget, a pozitív fogadtatásról, és mégsem lehet kifogásunk: ironikusan idéztet táncosaival ez esetben is. A nevetésünk alatt meglapuló várakozás mellett valóban nem tagadható: a honi belterjességben nem a támogatói attitű jellemző, sem a szakma, sem a kollégák, sem a mecénások részéről. A helyezkedés a jellemző, és a nyitottság hiánya.
Mégis valahogy fogást akarnék találni ezen az okos, mégis alapvetően tojás-tyúk, vagyis hiábavaló vitán, mely nem is óhajt vitatkozni, szóba elegyedni. Bármilyen finoman is szövik bele a vak Barkó Tamás játékát, vagy Vati Tamás zseniális madárszólóját az összképbe, Bozsik mindezzel azt állítja, hogy amivel ő maga is foglalkozik, alapvetően érdektelen. Nem fontos: sem a mozgás, sem a látvány, sem a „bozsikos” dinamizmus és hullámzás, sem a pezsdítő zenék.
Én olykor kiesve a provokáción való szórakoztatottságból azokra gondolok, akik nem ismeri Bozsiktól a János vitézt vagy Varázsfuvolát vagy Lány, kertben-t. Talán hamis, vagy nem elég árnyalt képet kapnak az alkotó és közössége érzékenységről, tudásáról.
Az előadást követő beszélgetés nagyjából ennek a folytatása: nem érdemes beszélni róla. A művésznő nem dühös, nem megkeseredett. A kritikához szuverén módon viszonyul, mint ahogy ahhoz is, ha azt mondják rá Katonában: megfáradt. A Trafóba visszatérhetett, miután "pihenésre" volt ideje – ráadásul most először a Nagy Józsefnél 23 évig táncoló Szakonyi Györkkel is együtt dolgozhatott.
Az előadás arról szólt, hogy nincs értelme foglalkozni a kritikával, a címkékkel; a beszélgetés pedig arról, hogy nincsen értelme erről beszélgetni. No de akkor melyik minek? Nem lehetne inkább mást vágni össze? Mit sem, vagy legalábbis kevesebbet törődve azzal, hogy például milyen véleménnyel ír le, örökít meg, próbál párbeszédbe elegyedni a látottakkal, hallottakkal, érzékeltekkel egy magamfajta szerény szubjektum?
Bozsik Yvette Társulat: Újravágva
Rendező-Koreográfus: BOZSIK Yvette
Koreográfus asszisztens:KRAUSZ Alíz, VISLÓCZKI Szabolcs Előadók: Amândio CARDOSO, BARKÓ Tamás, FÜLÖP Tímea, GOMBAI Szabolcs, HASZNOS Dóra, KALMÁR Attila, KRAUSZ Alíz, TALLÓS Andrea, Samantha KETTLE, SZAKONYI Györk, VATI Tamás, VISLÓCZKI Szabolcs
Zene: Philippe HERITIER, Yonderboi Tér: VATI Tamás Fény: PETŐ József
Hang: KONDÁS Zoltán Jelmez: JURISTOVSZKY Sosa, Tamara BARNOFF
Kreatív producer: IVÁNYI Marcell Videó: HÖRCHER Gábor
A videófelvételen közreműködik Elek Ferenc
TRAFÓ; 2010 január 29., 20.00
Rendező-Koreográfus: BOZSIK Yvette
Koreográfus asszisztens:KRAUSZ Alíz, VISLÓCZKI Szabolcs Előadók: Amândio CARDOSO, BARKÓ Tamás, FÜLÖP Tímea, GOMBAI Szabolcs, HASZNOS Dóra, KALMÁR Attila, KRAUSZ Alíz, TALLÓS Andrea, Samantha KETTLE, SZAKONYI Györk, VATI Tamás, VISLÓCZKI Szabolcs
Zene: Philippe HERITIER, Yonderboi Tér: VATI Tamás Fény: PETŐ József
Hang: KONDÁS Zoltán Jelmez: JURISTOVSZKY Sosa, Tamara BARNOFF
Kreatív producer: IVÁNYI Marcell Videó: HÖRCHER Gábor
A videófelvételen közreműködik Elek Ferenc
TRAFÓ; 2010 január 29., 20.00
