Nő a feszültség a pekingi cenzorok és a magánmédiumok között, utóbbiak egyre inkább igyekeznek olyan programokkal jelentkezni, amelyektől a nézőszám növekedését remélik az éles verseny közepette. Az egyik új sorozat olyan kényes kérdéseket vet fel, hogy az egyik tévétársaság levette a műsorról.
A 35 részes sorozatot, amelynek címe "szerény otthont" jelent, a Shanghai Media Group és a Huayi Brothers magánkézben lévő produkciós irodák készítették. A történet két nővér életét mutatja be, színhelye a képzeletbeli Csiangcsou, amely a megszólalásig hasonlít Sanghajra, ahol forgatták. A júliusban képernyőre került teleregény nagy feltűnést keltett és vitát váltott ki, elsősorban azért, mert igencsak időszerű témákkal, például a nagyvárosi lakásproblémákkal foglalkozik.
Az idősebbik nőnek, aki vidékről érkezett, csak egy vágya van: mindenáron szeretné megszerezni álmai lakását a metropolisban, hogy elköltözhessen a szűkös szobából, ahol férjével él, és hogy végre magához vehesse kislányát, akit elegendő hely hiányában szülei nevelnek. Hogy nővére elérhesse célját, a húga egy korrupt káder szeretője lesz. "Érzelmi kötelezettségeimet testemmel fizettem meg, mostantól hivatásos szerető leszek!" - kiált fel a fiatal nő.
Ez a mondat azonnal szólássá vált, amelyet sűrűn idéznek az interneten.
"Bárki azonosulhat a sorozattal" - magyarázza az egyik lelkes néző, egy Csang Ja nevű bolti kiszolgáló, aki Sanghajban dolgozik, és Csianghszi tartományból érkezett a nagyvárosba. Akárcsak Kuo Haj-ping, a sorozatban szereplő idősebb nővér, Csang kénytelen volt több rokonától is pénzt kölcsönözni, fedezetül pedig kis külvárosi lakását ajánlotta fel.
A tévésorozat sikere viszont nyugtalanságot keltett Pekingben. Li Csing-seng, a televíziós felügyelet illetékese kijelentette, hogy a Vocsü "negatív és vulgáris befolyást gyakorol a társadalomra, amikor pornográf vicceket, korrupt tisztviselőket és szexet mutat be". Noha a cenzúra átengedte a sorozatot, a kínai főváros egyik televíziója tíz epizód után levette a műsorról - növekvő népszerűsége ellenére vagy inkább éppen amiatt. Az ország más részeiben mindazonáltal műsoron maradt, és az egyes epizódok könnyen hozzáférhetők a vezető kínai videomegosztó portálokon.
Ez a kettősség jól mutatja a növekvő feszültséget a pekingi cenzorok és a magánmédiumok között, amelyek mind merészebbé válnak, és egyre inkább igyekeznek olyan programokkal jelentkezni, amelyektől a nézőszám növekedését remélik az éles verseny közepette. "Egyelőre semmiféle utasítást nem kaptunk a hatóságtól" - közölte az AFP francia hírügynökséggel Liu Jung, a Shanghai Media Group egyik illetékese.
Li Ta-tung (Li Datong), egy olyan hivatalos lap egykori szerkesztője, amely manapság a kínai cenzúra nézeteinek szócsöveként működik, szakértőnek számít ebben a témában. Ő úgy fogalmaz, hogy a sorozat tulajdonképpen "csak a jéghegy csúcsát mutatja a modern Kínára jellemző fékevesztett materializmus tekintetében". Hozzáfűzi azonban, hogy a hatalom nehezen tüntetheti el, mert "akkor még több ember érdeklődését kelti majd fel".
A forgatókönyv alapjául Liu Liu azonos című regénye szolgált, amelyből nemcsak tévésorozat készült, hanem januárban színpadi változatát is műsorra tűzték Sanghajban.
Hogy borsot törjenek a sorozatot bíráló televíziós illetékes orra alá, a Vocsü rajongói fotókat tettek fel az internetre. Ezeken fényűző lakások láthatók, amelyeknek - állítják - Li Csing-seng a tulajdonosa: vagyis az az illetékes, aki szerint a teleregény "negatív és vulgáris" szellemű.
