A filmművészet számok bűvöletében él, naná, a film biznisz, de a számok bármire vonatkozhatnak, mást jelent a 8 és 1/2, mást a 9 és 1/2 7, mást az 1 óra múlva itt vagyok. És mást jelent a Kilenc.
Viszont nem rá szabták az ideális szeretőt, arra ott van Carla (Penélope Cruz), és még egy tucatnyi másik nő, akiket nevezzünk a könnyebbség kedvéért múzsáknak. A hivatalos múzsa tehát Luisa (Marion Cotillard), a feleség, de vannak nem hivatalosak, az egyszerűség kedvéért nevezzünk őket nőknek. Mert a főhős, ha eddig nem mondtuk volna filmrendező, akihez ugyebár a rendezői szék mellett egy másik bútor is hozzátartozik, ez pedig a szereposztó dívány.
Az alkotói válságban szenvedő Guido Conti (Daniel Day-Lewis) számára ihlet lehet egy női mozdulat, egy titokzatos illat, de Guido ihletet merít egy Martini reklámból is, hiszen a filmben minden beállítás lehetne egy retro reklám, packshot nélkül. És hogy Rob Marshall honnan meríti az ihletet? Nos, alapvetően Fellini életművéből, különös tekintettel a 8 és ½-re. Ugyanis a Kilenc musicalfilm, mely alapvetően a Tony-díjas Brodway-musicalra, épít, míg maga a musical Fellini életművére.
Nyilván az a legfontosabb kérdés, hogy működik-e filmként az 1982-ben bemutatott Arthur L. Kopit és Maury Yeston-féle zenés darab. Nos, nem működik, hiszen Rob Marshall alapvetően színpadi metatérben gondolkodott, így azok a művészi allűrök, modoros gesztusok, melyeknek színházban jó akusztikájuk lehet, nos, az filmvásznon túl erős stilizációknak hatnak.
Túl sok a zene és a koreográfia, a történetvezetést állandóan megakasztja egy-egy zenés-táncos jelenet, stroryline gyakorlatilag nincs. Íme egy alkotói válságban nyavalygó modoros rendező, aki nem tudja befejezni a filmjét, nem tudja befejezni szeretőjével a viszonyát, majd otthagyja a neje, de aztán mégis visszamegy hozzá.
Cselekménynek nem sok, váratlan fordulat gyakorlatilag nincs a filmben, de szerencsére van itt minden, ami egy design-mozihoz kell. Világos: alapvetően Fellini mester képi világát variálják a retro Martini-reklámok zsánerképeivel. A filmben a kellékes, a sminkes és a díszlettervező ugyanolyan nagy munkát végzett, mint maga a rendező, vagy az impozáns hölgykoszorú trillázó színésznői.
Aranyöngyújtók, tökéletes szabású ingek, mérnökien megalkotott barkók, fényesen csillogó vespák, a szerpentin utak mögül előbukkanó eszményi díszlet, a tenger. A látványtervező még arra is figyelt, hogy az ingekre helyezetett mandzsetták harmonizáljanak a Fiat Alfa Spyder sebváltójának fénylő gombocskájával.
A hatvanas évek európai filmművészetének dicsőségét elzengő film valójában lehetne egy másfél órás Itália országimázs mozi is, a Via Venetoval, a Piazza del Popolóval vagy éppen a Cinettica stúdióval, de természetesen a mozi hemzseg a Fellini-allúzióktól is. A Kilencben a nők alapvetően érzéki karaktereket fogalmaznak meg, de utalnak Bridget Bardotra, Claudia Cardinaléra, vagy éppen az Amarcord Vegye-Vigyéjére is.
Amerikai musical
Rendező: Rob Marshall
Forgatókönyv: Michael Tolkin, Anthony Minghella
Operatőr: Dion Beebe
Zene: Maury Yeston
Szereplők: Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard, Penelope Cruz, Nicole Kidman, Judi Dench, Kate Hudson, Stacy Ferguson, Sophia Loren
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: február 4.