Gyerekjáték az egész! Főleg ha a Toy Storyról van szó, melyben életre kelnek a kilencvenes évek játékai. 15 éve mutatták be a Toy Story – Játékháború című 3D-s rajzfilmet, mely forradalmasította a rajzfilmkészítést.

És itt volt az ideje, hogy stílszerűen, valóban 3D-ben lássuk Buzz, Woody és a többi csupa szív és csupa műanyag játék életét. Persze, Buzz Lightyearnek a Föld megmentésén kívül ezúttal van még egy fontos küldetése: promózza a júniusban bemutatásra kerülő Toy Story 3-at, melyet már eleve 3D-ben láthatunk, így a nézőknek is lesz egy játékszere: a mechendising mütyűrök mellé kapnak egy 3D-s szemüveget. 

Már a mozikban a Toy Story 3D-s verziója, február 11-én jön a második, hogy teljes legyen az átmozgató edzés, és ne legyen izomlázunk, amikor majd nyáron megtekinthetjük a harmadik nagy játékbörzét. 

A Pixar Animation Studios filmjét 1995 novemberében mutatták be az Egyesült Államokban, hozzánk következő év márciusban került, tehát a küszöbön álló multiplex korszakunk előtt. A Toy Story filmtörténeti jelentőségű alkotás, ez az első mozi a film történetében, mely teljes egészében számítógépen alkottak. A két Toy Story-film generációs mozi is egyben, hiszen azok, akik a kilencvenes évek közepén voltak gyerekek, azoknak a filmben feltűnő játékok olyan fétistárgyakká váltak, mint a hetvenes korosztálynak a kutyás persely, a bűvös kocka vagy a moncsicsi. 

A film sikerének titka az igazi családi mozis karakterében van, intelligens alkotásról van szó, melyben nemcsak Picassóra történnek utalások, de a film kifigurázza magát a játékforgalmazás multinacionális rendszerét is („Honnan jöttél, Szingapúrból, Hongkongból?), miközben a Toy Story imádnivaló gyerekfilm, melynek egyáltalán nem erős az intellektuális leterheltsége, az, ami: mindenki számára élvezhető film, mert mindenkiből kihozza a gyereket. A gyerekekből pedig a cowboyt az űrhajóst, és a partraszállós katonát. 

A film karakterei elevenek, jól körülírhatóak, sikerült minden fröccsöntött és összefércelt figurába életet lehelni, a személyiségükkel könnyen azonosulhatnak a gyerekek, de ami ennél is fontosabb: a filmben sikerült olyan konfliktusokat megalkotni, melyek szintén ismerősek lehetnek a gyerekek számára. Ott van például a csillagharcos Buzz és Woody esete. 

A házikedvenc cowboybáb, Woody kap egy konkurenciát, és féltékeny lesz. Már a gyerekek ismerik a féltékenység érzését, jön egy kistestvér, vagy egy menő fiú az osztályba, stb. A Toy Story alkalmas arra is, hogy különböző filmes közhelyeket figurázzon ki, vö.: a hős amerikai katonát, aki miután megsebesült, így kiált fel: "menjetek tovább nélkülem, ne törődjetek velem". De kapunk felülírt autósüldözést, krimit, sc-fit, horrort, utalásokat más rajzfilmekre, pl. az Oroszlánkirályra, míg a második részben a Forrest Gumpra is céloz egy dialógus, de feltűnőek az ironikus Star Wars-referenciák is. 

Arról nem beszélve, hogy a második részben a Miki egeres óra feltűnése is  utalás, mely talán arra vonatkozhat, hogy eljárt már a derék egér felett az idő, itt a 3D. Kíváncsiak leszünk a nyáron bemutatásra kerülő Toy Story 3-ban milyen reflexiók lesznek az első két részre, hogy az önmítoszgyártásban és a mechendising készítésben is zseniális team miképp teszi igazán kerekké a történetet, olyan lekerekítetté, amilyen maga a 3D-s világ. Addig viszont korrepetálhatunk: az első rész 3D-ben már a mozikban, a második február 11-től látható, de csak akkor nézhetjük meg, ha jól viselkedünk és vacsora előtt elpakoljuk a játékokat.