Motort nyer egy tizenkét éves vidéki kisfiú, felkerekedik hát, hogy Budapestről hazavigye. Mi meg szurkolunk neki. A kisfiú történetesen roma származású, roma anyukával, egy romatelepről indul útnak. Groó Diána második nagyjátékfilmje a Tündérország létezését is kutatja. Álomutazás zenével, ami szabadságot ad.
Groó Diana második nagyjátékfilmjének alapötletében minden adott egy meséhez: a szegény főhős útra kel az ismeretlen nagyvilágba, hogy számos próbát kiállva elnyerje méltó jutalmát. A mese attól lesz „felnőtt”, hogy a mai Magyarországon játszódik, ahol végül nem minden jó, mert nem olyan jó a vége. Főhősünk felnőttebb lesz: önértékelése, naiv talpraesettsége összetörik, mint az ideig-óráig birtokolt piros Vespa-paripa tükre.
A film kulcsfigurája a főszereplő: játéka mindegyik szituációban hiteles, története ettől lesz saját: talpraesett gyereksége , "Kukorica Jánossága", beszédének íze képes megérinteni a nézőt mindenféle kisebbségi kérdéseken innen és túl. A castingon az Alföld hat versszakát elszavaló Sanyika végül Groó egy dokufilmjében is szerepel, a Vespában pedig jórészt saját életének részleteit játssza, éli újra. A rendezőnő a forgatókönyv alapstruktúrájába nagyszerű arányérzettel ágyazta be ezt az élményanyagot, és érzékeny természetességgel találta meg a megfelelő amatőr és profi színészeket, helyszíneket a történethez. Kardos Sándor kamerája ezzel az érzékenységgel veszi fel a napsütötte, vásott fogú gyerekarcokat, az üzletelő és blattot verő gyerekkezeket, a kétszínűre festett, sárral körülvett házakat, az eget behálózó zsinórokon száradó tiszta ruhákat.
A koncepció nemcsak az otthoni és a fővárosban felvett jelenetek különböző – realistább-dokumentaristább és elemeltebb stílusú – felvételeivel alkot egy „mágikusan realista” keretet, de Kardos villanásnyi képi megoldásokat mutat a furcsán fenyegető, ismeretlen atmoszféra megteremtésére. Ilyen, amikor a budapesti építkezés biztonsági őrének lövöldözős videojátéka célkeresztjét és a térfigyelő kamera által lekövetett sétáló kisfiú alakját egymás mellé helyezi, vagy a kisfiút a meghatározhatatlan irányból érkező focilabda célpontjaként mutatja egy szürke betonfal előtt, amikor budapesti fiúkkal áll le játszani. Ugyanilyen "figyelmes" a fényképezés, ha egy hatalmas szalmabálát, egy zöldellő kukoricást, esetleg poros fővárosi építkezést mutat meg – pár perc road-movie és főváros-vidék kontrasztfestés is belefér a műbe.
Az egész filmben egyetlen direkt utalás történik a főhős roma származására és az abból adódó negatív diszkriminációra, közvetlen előítéletekre; Groó szociális érzékenységét azonban nemcsak a témaválasztás, és annak nem kijátszása mutatja. A rendezőnő fő tehetsége reálisan analitikus, okos látásmódjában rejlik, amelynek köszönhetően akár egy arc, egy beállítás (Lali barátjának háza, a mozgólépcső), egy jelenet (irodalomóra, a Vespa-vállalkozónak hektikus irodai "cső/d/eljárása", az állatkereskedés, az utcai lomtalanítás, a rendőrjelenet) képes megmutatni emberi kapcsolatokat, szociális biográfiákat és ezekből a
mozaikokból az országot magát, miközben egy-két figura, mint a más-már túl tipikus kalauznő vagy rendőrpáros kivételével még a nagyon nehezen visszaadható, élőbeszéd-párbeszédek szintjén is elkerüli a hiteltelenné válás csapdáját. Az elhagyott, szétvert benzinkúton garázdálkodó skinheadektől kezdve az iskolában bazdmegelő tanáron át a színes, napsütötte határig, ahol virágoznak a napraforgók és a meleg tóba lehet ugrálni a fahídróll - itthon-otthon vagyunk, és szurkolunk a kisfiúnak, hogy apukát, menedéket, álmokat találjon, amire minden gyerek vágyik.
A messze repülés és zene szabadságát képviselő roma üvegbűvész-zenész, akinek Balogh Rudolf szintén nagyon természetes alakításának is köszönhetően a rövid, meseszerű barátság, az apa és az identitás megtalálása egy rövid időre megvalósul, szép kitérő a Tündérkertbe. Olyan, amilyet a film elején és végén idézett Petőfi leír: tele zenével és boldogsággal.
A messze repülés és zene szabadságát képviselő roma üvegbűvész-zenész, akinek Balogh Rudolf szintén nagyon természetes alakításának is köszönhetően a rövid, meseszerű barátság, az apa és az identitás megtalálása egy rövid időre megvalósul, szép kitérő a Tündérkertbe. Olyan, amilyet a film elején és végén idézett Petőfi leír: tele zenével és boldogsággal.
Vespa 81’
R: Groó Diana
Í: Groó Diana, Szabó Iván
FSz: Tóth Sándor, Nyakó Juli, Balogh Rudolf, Puporka János, Szabó Simon
O: Kardos Sándor
Z: Kardos Dániel,
Balogh Rudolf
A Vespa egy road movie, amelyben Lali négynapos kalandját meséli el a film, ami azzal kezdődik, hogy a srác nyer egy Vespa robogót, és elindul Budapestre, hogy elhozza a nyereményét. Utazásának igazi célja azonban nem is a robogó megszerzése, hanem az, hogy megtalálja az édesapját. A fővárosba érve megismerkedik egy utcazenésszel, és kettejük kapcsolata kerül a film középpontjába.
