Megjelent a Kézi-Chopin első két lemezéből készült válogatás az Alexandra Records Underground Katalógus sorozatában. Legát Tiborral beszélgettünk, illetve arra kértük, a józsefvárosi Nábobob, a Bérkocsis utcai Mágnás Miskát, hogy srici-tempóban lehetőleg egymondatos válaszokkal intézze el lemeze futtatását.
A borítóképen, a híres pin-up modell, Betty Page látható, és a fotó „jogállása” enyhén szólva nem volt tisztázott.
Az mondtad egyszer, hogy az Utolsó Magyar Playboy című első, csak kazettán megjelent „lemezeteknek” olyan rossz a hangminősége, hogy újra fel kéne venni, ha ki akarnátok adni. Sikerült ezek szerint feljavítani a számokat?
Valamennyire sikerült, de csodát nem tehettünk, mivel a mesterszalag eltűnt. Arra viszont hogy elölről elkezdjük, nem volt lehetőség.
Van a dalokban a rendszerváltás hangulatában fogant szerethető szoció-komcsizás. Erről jutott eszembe, hogy újságíróként nem volt jellemző, hogy közéleti kérdésekben exponáltad volna magad. Távol áll tőled ez a megmondó szerepkör?
Teljes mértékben. Magyarországon, a „megmondás” is csak úgy működik, hogy az ellentétes érdekű párt szivárogtat ki információkat.
Felvillantasz néhány fazont, nevük is van, aztán nem jelennek meg újra. Pedig afféle koncept anyag is lehetett volna mindkét lemez. Némi szándék kellett volna csak hozzá. Nem akartad úgymond kerekebbre írni a lemezeket?
De, viszont csak ennyire futotta.
Nem lett volna szerencsésebb kiadni külön-külön a két lemezt? Mégis csak volt némi kohézió a lemezekben….
Csak egy lemezre volt lehetőség
A nyolcvanas évek végén, mint Rick kávéházában, vagy a Star Wars-os kocsmajelenetben mindenféle szemét feltűnt a koncerteken. Voltak balhék, bunyók, sztorik – így Gesztesi Karesz szavaival élve… Mi volt a legabszurdabb koncertélményed?
1992-ben Békéscsabán egy lepusztult gyárban volt egy koncertünk. Ott megjelent két alak. Az egyiknek a vállán egy Zsiguli ajtó volt, a másiknak a fején egy útelterelő bója. Táncoltak, jól érezték magukat.
Teljességgel érthetetlen, hogy a rendszerváltás után, amikor átstrukturálódott a pop, és felszínre jött a Kispál és a Tankcsapda és a PUF is sztár banda lett, nektek miért nem sikerült. Mikor minden arra predesztinálta volna a produkciót, hogy nagykörúti istenek, Bosnyák téri Bryan Ferryk, igazi popsztárok legyetek…
Minket valahogy nem szerettek a nagy kiadók.
Fura, hogy zeneileg nem akartatok nagyon kísérletezni – különböző pop – és underground formákkal állt elő a zenekar, és inkább a szövegen volt a hangsúly.
Sokáig éljen a kommersz.
Honnan jöttek a szövege erős szoció-képei (Honvéd melegítőben ment el az ellenzéki bálba, hősök a Hős utcából, stb.)…
Egyszerű tapasztalat meg némi fantázia.
A lemezen szerepel három 1995-ös demó. Összejött akkor egy lemezre való anyag? Azaz: maradtak még kiadatlan, rögzített Kézi-Chopin-számok?
Már nem. Vannak kiadatlan számok, de azt hiszem, azok fölött eljárt az idő.
Ez a válogatás jó ürügy arra, hogy újra összeálljatok. Sokszor felmerült és wanabe-dolgok voltak, de lesz-e végre stabil Kézi-Chopin?
Úgy tűnik, ha öregesen is, de újra létezik a Kézi-Chopin. Maradjunk annyiban: maximalista hobbizenekarként. Lesznek koncertjeink a jövőben.
És kifut-e valahová a Lidérc-projekt?
Rögzíteni szeretnénk a számokat, de a Lidérc a valóságban már nem létezik.
