A Biblia mellett talán nincs még egy olyan könyv, melynek eredeti címe bárhol a világon ismerősen cseng. Minden provokáció nélkül állíthatjuk: a Mein Kampf sok tekintetben a szent könyv – sátáni – párja. Ahogy a Bibliánál is, felmerül a kérdés, vajon olvassák-e, és ahogy a Bibliánál soha, felmerül az is, vajon tiltott gyümölcs-e.
Hitler a Kampfhäusl előtt
Hitler 1924-ben, az ún. ’sörpuccs’ utáni büntetését töltve fogalmazta a Mein Kampf első részét, a landsbergi fogdában. A szakértők legújabb feltételezései szerint nem Rudolf Heßnek, akkori helyettesének diktálta le a szöveget, hanem maga gépelte papírra a vaskos irományt. A második részt szabadulása után akkori helyettesének, Max Amannak mondta tollba, aki egyben a Franz-Eher kiadó, a későbbi nemzetszocialista birodalmi kiadó igazgatója is volt. A művön a világtól visszavonulva Obersalzbergben, a későbbi Berghof környékén álló, mára „Kampfhäuslként” (’harcos házikó’) ismert panzióba visszahúzódva csiszoltak. Érdekesség, hogy a Kampfhäusl-t Hitler 1928 után a Mein Kampf jutalékaiból bérelte a későbbi bunker-helyszín Berghoffal egyetemben, 1933-ban pedig meg is vásárolta. A kétkötetes mű célja az akkori nemzetszocialista mozgalom leírása és fejlődéstörténetének megrajzolása volt. Az összefoglaló megírására az amúgy bécsi évei alatt nyomorgó, és festmények, képeslapok eladásából az őt ilyen módon támogató zsidóknak élő Hitlert egy zsidó összeesküvéselmélet és az erről szóló könyv nagymértékben motiválta.
A Mein Kampf első kiadása
Az elkészült munka eredeti címe A hazugság, butaság és gyávaság elleni (harc) négynegyed éve lett volna. Az első kötet végül 1925. július 1-én, a második 1926. december 11-én jelent meg az erőteljesebb és programatikusabb Mein Kampf címen. 1930-ig az eredeti kiadó nyomta újra, kereskedelmi forgalomba 12 birodalmi márkáért került külön-külön a két rész. Hogy ennek értékéről legyen némi fogalmunk: egy birodalmi márka ekkortájt az 1927-ben bevezetett magyar pengő 1,3-szeresét érte, és 200 pengő fix-szel az ember akkoriban már könnyen „viccelt”, mert szép fizetésnek számított. 1930 után az új kiadó értékesítési megfontolásokból méretezte át a könyvet a szokványos Biblia-formátumra (12x18,9 cm); az első ilyen egykötetes, 12 márkás „népkiadványból” 1933-ig 287.00 példány fogyott el – Hitler szerzői jutaléka a bevétel tíz százaléka volt.
1933 után milliós példányszámra nőtt a kereslet, 1933-ban még vakoknak is készült speciális kiadvány. Sőt – igazán jó érzékkel meglépett politikai marketingfogásként – 1936-tól a házasság megkötésekor a Biblia helyett már egy Mein Kampf kötetet kapott az ifjú pár – mindezt az állam által finanszírozva.
Haus der Deutschen Kunst megnyitó 1937
A nácik a Gutenberg-féle Biblia mellett a Mein Kampf-ot valóban szent könyvként tartották számon, így nem meglepő az a hatalmas vállalkozás sem, melynek eredményeképp 1936-ban egy 965 pergamenlapból álló, ércöntvénnyel borított, 70 fontot (közel 35 kg) nyomó külön könyvkötészeti ’csoda’ készült el. Ennek különlegessége a mózesi törvénytáblához hasonló méreteken és elszántságon, már-már szakrális körítésen kívül, hogy számos művész, grafikus kézzel írta, külön csak ehhez a könyvhöz használt betűtípust használva Martin Wilke (1903-1993) kalligráfiai tervei alapján. Az elkészült könyvet a Német Művészet Házában (Haus der Deutschen Kunst) állították ki, amelyet 1933-ban Troost tervei alapján maga Hitler tette le az alapkövet a nemzetszocialista architektúra megalomániájának egyik legelső demonstrációjaként. Az egyedi Mein Kampf tehát a müncheni Prinzregenterstraßén kapott helyet a Gutenberg-féle Biblia mellett, a munkában részt vevő alkotókat külön fogadásra hívták a Führer aktuális főhadiszállására. A könyv elkészítésével párhuzamosan dokumentumfilmet is forgattak Das Buch der Deutschen (A németek könyve) címmel, mely a vállalkozás roppant súlyát és jelentőségét volt hivatott hangsúlyozni; ez a film ma a koblenzi tartományi archívumban tekinthető meg előzetes bejelentkezés után. A könyv további sorsáról, esetleges maradványairól sajnos semmit sem tudni.
Hitler és a náci diktatúrát meghatározó személyek, a Birodalom, a Holokauszt, a II. világháború számos tudományos és fikcionális feldolgozás, megközelítés alapanyagai, de magához a hitleri vallomásnak, doktrínának tekinthető könyvhöz is különféle művészeti ágak legkülönfélébb alkotói nyúltak-nyúlnak vissza.
Az első Mein Kampf-ra reflektáló dokumentumfilm az első világháborúban gyökerező, 1933 és ’45 közé eső nemzetszocialista diktatúra fejlődéstörténetével foglalkozik, és a könyvvel azonos címet visel. A német-svéd publicista és rendező, Erwin Leiser forgatta film úttörő ebben a témában, utána számos hasonló tartalmú dokumentáció készült. Az azonos cím ellenére nem a könyv megfilmesítéséről van szó, de Leiser választásával nagyon jó érzékkel mutatott rá a Hitler önéletrajzával szorosan összefüggő program és történelmi következményeinek tagadhatatlan összefüggéseire: a 60 millió hallottal és példátlan tömeggyilkosságokkal kikövezett, egy a második világháború után romokban heverő Európáig vezető útra.
A humor is fegyver...
Az iskolai oktatásban gyakran felhasznált történelmi ill. dokumentumfilmek mellett számos humort, annak is egy szatirikus, provokatív válfaját képviselő múltfeldolgozási stratégia is hagyományozódott, kezdve Helmut Qualtinger kabarettista 1973-mas felolvasásaitól (melyek ma CD formájában is hozzáférhetők), egészen Ephrain Kishon 1997-ben megjelentetett regényparódiájáig Mein Kamm (Az én fésűm, ahol a Kamm szó többletjelentése lehet ’taréj’ is) címmel. 1996-ban török származású képzőművész, Serdar Somuncu tartott felolvasó-turnét a kötettel; 1.500 felolvasóestjét összesen 250.000 résztvevő hallgatta meg. Ebben a sorban említhető még a magyar származású George Tabori Mein Kampf című farce-ja 1987-ből, amelynek ősbemutatója Bécsben volt, és amelyben a szerző Hitler első világháború előtti, Bécsben eltöltött éveit dolgozza fel. A darab jelenleg a Nemzeti Színház Stúdiójában van műsoron, Rába Roland rendezésében. A Mein Kampf-ból 2008-ban még mangaverzió is készült az East Press kiadásában, ebből egy év alatt 45.000 példány fogyott.
Manga-borító
Ezek után nem csoda, ha a Mein Kampf az egyik legnagyobb hatású könyvként számos nyelven elérhető, gyakran durva hamisításokkal, átírásokkal. Erre egyik példa az az 1938-as francia fordítás, amelyben igazából Hitler engedélyével kerültek törlésre a francia nemzeti érzetet sértő frankofób részek, továbbá a Führer nagybirodalmi tervei. 1933 és 38 között angol, dán, svéd, spanyol, magyar és francia nyelven vált hozzáférhetővé a mű. 1945 után a német nyelvterületet kivéve továbbra is számos országban adták ki, újkeletűbb fordítások pl. a héber és az indiai is. Oroszországban, 1992-ben a kiadói tilalom megszűnése után szintén fellendülés érzékelhető, a török fordítást 2004 végén egyszerre 15 kiadó dobta piacra, és 2005-ben a bestseller listák élére került – a népszerűséget a kurd-zsidó párhuzam felerősödésével is összefüggésbe hozzák az elemzők, Svédországban a sok utánnyomás ellenére a mai napig nem tisztázott a szabad nyomtatás kérdése. Az internet új növekedést hozott a kiadásokat tekintve, ami finoman szólva nem minden szakember által üdvözölt tendencia, hiszen nem ellenőrizhető. Az iTunes Store 2009-ben spanyolul is letölthető verziójának korhatára mindössze 9 év volt; ezt végül ki is cenzúrázták az internetről.
Arról is számos vita folyt a kutatók közt, hogy ténylegesen mennyien olvashatták a Churchill által „a hit és a háború” könyvének nevezett szöveget. 1925 és a hatalom átvétele között sokan keményen kritizálták, így pl. a kötet közvetlen megjelenése előtt Hitlerrel összekülönböző Erich Ludendorff és köre, illetve a később emigrált Otto Strasser. Sokan odáig mentek, hogy hülyeségnek titulálják az egészet, zsidó részről pedig szintén erőteljes ellenlobbi, viták, elemzések sora volt jellemző; a müncheni Simplicissimus című lap a rá jellemző szatíráktól sem riadt vissza. Ekkor a „normál” közönség körében Hitler még különleges egzotikumnak számított, puccskísérlete fenntartotta a polgárok
Jobbra fordul?
Mint az Giesber Damaschke újságíró tényfeltáró cikkében olvasható, a német kiadással kapcsolatban elég sok tévhit él: az ezredfordulón még a német igazságügyi miniszter is törvényellenesnek minősített egy internetes rendelést, a Mein Kampf betiltott voltával érvelve.
Minden hiedelemmel ellentétben a Mein Kampf Németországban sem tiltott a könyv; antikváriumokban való értékesítése és birtoklása nem büntetendő. A könyv kiadói jogai azonban a szövetségesek segítségével Bajorország tartományhoz kerültek a világháborút követően, és a német jogrendnek megfelelően 70 évig a szerző halála után ott is maradnak, vagyis Hitler esetében 2015. 12. 31-ig. A külügyminisztériummal való egyetértésben Bajorország azóta is az újabb kiadások és a könyv terjesztése ellen foglal állást, különösképp, ha nem tudományos jellegű kötetről van szó. További problémákat okoz a megjelenések szabályozásában, hogy egy berni egyezmény értelmében a szerzői jogok lejárta az egyes országokban a szerző halála utáni 50. évre esik.
Hagyaték
Ami egyértelmű jogi hátteret ad Németországban: a tartományi főbíróság 1979-es ítélete alapján a már megjelent könyvekkel való kereskedés és ezek birtoklása nem büntetendő cselekmény; a döntés érvelése szerint a szöveg még az aktuális alkotmány előtt született, így az abban foglalt tartalmakat nem sérthette meg – vonatkozik ez az amúgy valóban tiltott horogkereszt szimbólummal ellátott példányokra is. Büntetőjogi eljárást von viszont maga után az eredeti szöveg olyan formában való megjelentetése, olyan tartalmakkal való kiegészítése (jegyzet, előszó, utószó, ajánló, fülszöveg, stb.), mely a jelenlegi alkotmány valamely pontját sérti. Ezen túlmenően megjegyezhető, hogy amennyiben bíróság elé kerül egy Mein Kampf-kötetet érintő ügy, mindig esetenként indul eljárás, és ítélet is az adott tényállás alapján születik. A Mein Kampf eredeti szövegének engedély nélkül való közlése mindazonáltal a szerzői jogok miatt eljárást von maga után, mindemellett az elkövető ellen felbujtással és alkotmányellenes szervezetek propagandájának terjesztésével is emelhető vád.
Nálunk a Nemzetiben
A látszólagosan egyértelmű rend ellenére a Mein Kampf még mindig érzékeny téma a németeknél, akik pedig élen járnak a múlttal való szembenézésben: a müncheni Institut für Zeitgeschichte (IfZ) történelmi kutatóközpont vezetője, Horst Möller 2007 óta szorgalmazta a Mein Kampf történelmi-kritikai kiadását, a jogokat azonban nem tudta megszerezni a tartománytól, annak ellenére, hogy Hitler biográfusának, Ian Kershaw-nak és a Németországi Zsidók Központi Tanácsának (Zentralrat der Juden in Deutschland) akkori főtitkárát is megnyerte a kezdeményezés támogatójaként. 2009-ben végül engedély nélkül kezdték meg a kötet szerkesztését, hogy tudományosan megalapozott kiadvány készüljön, ügyelve arra, hogy ne a szenzáció miatt váljék kereskedelmi siker a kiadásból.
A vállalkozás azóta már publikus, bizonyosan sokan várják a megjelenés időpontját, a kérdés mindig csak az: vajon miért.
A vállalkozás azóta már publikus, bizonyosan sokan várják a megjelenés időpontját, a kérdés mindig csak az: vajon miért.
