Idáig vita tárgyát képezte, hogy Johann Friedrich Böttiger és Ehrenfried Walter Tschirnhaus lettek volna a porcelánkészítés európai felfedezői; most brit kutatók bizonyítani tudják, hogy angol kollégáik akár már két évtizeddel is leelőzhették őket.
A tudományos eszközökkel végzett vizsgálatok alapjául három fehér porcelán szolgált. A finom tűzzománc bevonattal borított edényeket a 17. századtól Lincolnshire-ben őrizték üveg alapú vázákként számon tartva őket. A technikai analízis során azonban beigazolódott a kerámiaszakértők gyanúja, hogy valójában porcelánvázákról van szó. Mivel elajándékozásukat hivatalos okmány bizonyítja, melyet 1683-ra datáltak, a szóban forgó ún. Burghley-edények negyed évszázaddal idősebbek a Böttger-féle technika áttörésének időpontjánál.
Érdekesség még, hogy a porcelánokat birtokló arisztokrata család Buckingham második herceghez kötötte a dísztárgyak elkészítését, aki Böttgerékhez hasonlóan maga is alkimista volt, és amikor II. Károly bukása után a volt király kegyeltjeként Cromwell fogságra ítélte, rabként is a bölcsek köve előállításán fáradozott.
A szenzációként beharangozott felfedezés kapcsán megjegyzendő, hogy a németek úttörő volta a porcelángyártás terén mit sem csorbul, hiszen az angol porcelán előállításának „tudója” az utókor szempontjából hatás és követők nélkül maradt.
