A Mad Maxból tudjuk, hogy világ legfontosabb üzemanyaga a benzin, a Waterworldben a víz, míg az Éli könyvéből arra kell következtetnünk, hogy valójában a legfőbb üzemanyag a hit.

Élinek (Denzel Washington) az Úr a pásztora, nem szűkölködik. A Biblia mellett a segítségére van a kardja, az íja, és a stukkere, melyeket nem hittérítésre használ. Ahogy a kocsmában is mondja – nem akar balhét. Nyugatra tart, küldetése van. A szent könyvet kell elvinnie. Tehát ő a Szállító.

Az Éli könyve egy Mad Max-történet, csak nem a Duran Duran-klipekből kölcsönvett, punkra stylingolt jazz-balett táncosok hadakoznak a vízi szörnyekkel, nem, itt mindenkin Ray Ban-szerű diktátorszemüveg van, Solana (Mila Kunis) például úgy néz ki, mint egy Zara-plakátról lépett volna le Frankfurt üzleti negyedéből. 



És ez azért is nagy szó, mert a legnagyobb kincsek közé tartozik a tiszta víz, a sampon, ruhát pedig úgy lehet vételezni, ha levágod egy halottról.
Az Éli könyve jórészt barnított, vagy rozsdás színhatású képkockákból áll, egy sajátos cyberpunk mozi kiégett kocsikkal, szétrohadt autópályákkal, nyikorgó benzinkútcégérrel és természetesen sivataggal. 

A film egy afféle western roncsderbi, ahol a városka olyan, mint bármelyik vadnyugati moziban, csak a rosszfiúk nem John Wayne-re hasonlítanak, hanem Bob Marley-ra. Ugyanis a félszemű kalózokra és bőrkabátos rasztákra fazonírozott banditák majdnem olyan cikik, mint a Waterwold jelmeztervezője álmodta volna őket, aki biztos, hogy szűcs volt, mielőtt Hollywoodba költözött. 



Szóval, kellemetlen a dresscode, de nem annyira borzasztó, mint a már idézett Mad Max-zsánerű mozikban. Sokkal kellemetlenebb a kiszámítható sztori, mely a cyberpunk klisséket variálja többek között a nyomkövető westernek hagyományával. A Hughes-testvérek filmjén érződik az alkotók meghitt viszonya a horrorral, ugyebár Albert és Allan Hughes jegyzi a Pokolból című kosztümös rémmesét is – de az ijesztgetés kimerül néhány önkényes hangeffektben. 

Tehát a küzdelem a Bibliáért folyik, Éli harminc évvel az utolsó nagy háború utáni Amerikában Nyugatra akarja elvinni a szent könyvet, míg a helyi kiskirály, Carnegie (Gary Oldman) magának akarja megszerezni, mert akinél a Biblia, annál a hatalom. Mert ha eddig nem mondtuk volna, csak egyetlen Biblia maradt fenn a Földön, az is csak azért menekült meg, mert Braille-írással írták. 



És ezt csak Éli tudja elolvasni, Éli vak. Igaz, ez csak a film végén lesz egyértelmű, addig legalább is azon kívül, hogy szaglása és hallása fejlettebb az átlagnál, nem utalt más erre. A mozi bizonyos jelenetei nagyon is kiszámíthatóak. Amikor lelövik Élit, tudjuk, hogy nem halt meg, mert egyrészt a film közepén vagyunk és rá van írva a forgatókönyv, másrészt pedig annyi golyóálló mellényes csavart láttunk már az elmúlt években, hogy biztosra vesszük: hősünk túléli a lövést. 

A mozi meglepetése az ukrán származású, eddig jórészt B-filmekben tündöklő Mila Kunis, aki erős ellenszélben úgy néz ki, mint a fiatal Angelina Jolie, naná, a Kifutó a semmibe című, Angelina Jolie főszereplésével készült filmben Jolie karakterének fiatal verzióját játszotta. És hogy kicsoda valójában Éli? Egy két lábon járó Biblia, aki tollba mondja az evangéliumokat az Alcatraz helyén létesült könyvtárban. Nos, ha tényleg ilyen hülye az emberiség, mint amilyen ez a film, megérdemli a világvégét.