Sok ezer éves ősi épületek bukkantak elő a föld alól. Holland és görög régészeke a dicsőség.
A Kr.e. 7000-6400-ból származó épületeket a Kefala-domb geofizikai vizsgálata során lelték meg az athéni British School régészei és holland archeológusok, akik 2009 májusa óta végeznek kutatásokat a helyszínen.A mai Heraklion közelében lévő Knósszosz Kréta legnagyobb bronzkori épületegyüttese, feltételezhetően az egykori Minószi civilizáció vallási és politikai központja volt.
Krétán már a neolitikumban, a Kr.e. VII. évezredben megjelentek a valószínűleg Észak-Afrikából származó pelaszgok, majd Kr. e. 2600 körül érkeztek a bronzkori prehellén civilizációt képviselő anatóliai telepesek. Több mint ezer évig tartó kulturális fejlődés nyomán Kréta lett a mediterrán térség tengeri kereskedelmének legjelentősebb résztvevője.
A szigeten több város is volt, ezek között néhányban - Knósszoszban, Phaisztoszban, Malliában - Kr. e. 2000-1600 között pompás paloták épültek. Ezeket többször lerombolták a szigetre jellemző földrengések, de mindig újjáépítették őket. A sziget északi partjától hat kilométerre, a Kefala-domb csúcsán és keleti lejtőjén fejlődött ki a Knósszosz nevű gazdag város, ahol a település fénykorában 50.000 ember élt.
Knósszosz legnagyobb bronzkori kiterjedésű épületegyüttesének története Kr. e. 2000 körül kezdődött: ekkor emelték az első, négyszögletes alaprajzú, kőtömbökből álló épületet, amelyet évszázadokkal később egy földrengés romba döntött. Helyére nagyobb épületet húztak, de Kr. e. 1700 körül azt is földrengés és tűzvész pusztította el.
A palota a harmadik újjáépítés és kibővítés során nyerte el azt az alakját, amelyet az 1900-as évek elején Sir Arthur Evans rekonstruált. Kr. e. 1450 körül azonban a palota ismét leomlott és kigyulladt: egyesek szerint újabb természeti csapás következtében, mások úgy tartják, hogy a Görögország kontinentális részéről érkező mükénéiek okozták pusztulását, megint mások polgárháborút vagy járványt feltételeznek, de a legvalószínűbb, hogy földrengés okozta. Bármi is történt, a palotát Kr. e. 1400 körül ismét felépítették és még három évszázadon át használták.
Forrás: MTI