A magyar származású George Tabori Németországban a nem hivatalos „színházkirálynak” számított; 'Mein Kampf' című darabjának hangjáték-verziójában még ő maga olvassa a szakács Lobkowitz szerepét. A farce-ból 2008-ban Urs Odenmatt filmet is forgatott, nálunk a Nemzeti Stúdiója tűzte műsorára a rendezőként idén debütált Rába Roland második munkájaként.

Egy anekdota szerint, amikor Manfred Lommer audencián járt Hitlernél, és zárkózott humoristaként egy viccet sem tudott fejből felidézni, a Führer felháborodottan csak annyit mondott, mielőtt kiküldte volna: „Egy komikus viccek nélkül: kérem, ez kész vicc!”. Az eset után Hitler ettől függetlenül homárkonzervet küldetett neki, mielőtt Lommer Stauffenberg-ügybe keveredett fia kivégzésének hírét annak véres ingével üzente volna meg az épp a berlini Scala színpadán fellépő komikusnak, akit a háború utolsó évében mégis a "gondok elűzésére" szerződtetett a náci hatalom.

Ebben a történetben talán benne van minden abszurditás és fordulatos anyagbőség, ami egy jó farce-hoz kell, és a magyar származású, (nálunk előszeretettel Tábori Gyögyként emlegetett) George Tabori 1987-ben írt darabja igen jó farce a nácizmusról, hiszen „demitizál”, kisszerűvé tesz, miközben mégis magatartástípusokat ütköztet egymással.

Kurdi Imre fordítása gördülékenyen adja vissza a szövegbe épített zsidó viccek poénjait, Sinkó László zsidója pedig laza, mindenkin felül álló iróniával csinál belőlük feledhetetlen bon-mot-kat. Sinkó bölcs, nyugodt és kételkedő Slomojának a lélek és test párbeszédekhez hasonlatos kiegészítő párja a fiatal, Bécsbe érkező Hitlert játszó Mátyássy Bence izgága, impulzív céltudatosságával. Monológjainak körmönfont, többszörösen összetett szintaxisát elhadarva Sinkó mellett olyan komplexusos, túlbuzgó és mániákus mitugrásznak tűnik, akinek még az orra alatt lévő emblematikus kefebajusz is többszöri megigazításra szorul – ez amúgy szintén az őt megszánó Slomo találmánya.

Tábori nemcsak az említett farce és a középkori példapárbeszédek hagyományaihoz, hanem az Akárki történetekhez visszanyúlva beszéli el az ember Adolf Hitler hitleri szörnyeteggé válását; darabjában a címadó Mein Kampfot is a Hitlert befogadó, nagyon művelt zsidó könyvkereskedő, Slomo Herzl kezdi el írni életéről, először 'életem', majd számos jobbnál-jobb, a nyugati gondolkodást, európai kulturális identitást számba vevő ötlet után, mint pl. 'akaratom', 'énem', stb. a sokkal nagyobb sikerrel kecsegtető 'harcom' címmel. De csak az első mondatig jut, amely egyben minden mese utolsója is, és a színpadon óriási papírborítón olvasható majd, a címhez hasonlóan gyerekes írással: "boldogan éltek, míg meg nem haltak".

A hitkérdésekben is a végletekig dialektikus Slomo az Akadémia által visszautasított, székrekedéssel küzdő, pubertásan magabizonytalan Hitlert valami megmagyarázhatatlan emberségből és gondoskodásból szárnyai alá veszi, politikai pályára készíti, még könyvének címét is ráhagyja, sőt, megmenti magától a Halál asszonytól, aki viszont végül felismeri, hogy az ifjú sokkal többet ér neki élve, mint holtan.

Rába Roland színpadán még Halál asszonyság is Seress-szerzeményt éneklő revüsztár, a klozett papírfalaira gázkamra-rózsák vannak felfestve, és a hitleri kinagyított tájkép mögül sorra kerülnek elő a piros esernyők, szalagok, míg a nagynak tetsző játéktér hátterét megannyi vízfestékkel készített krix-krax, „álmodern” mű keretezi, valamint egy „kopott” zongorista klimpírozása. A négy kórus mindent eljátszik, a tomboló halálfejes katonáktól kezdve a hitleri fantáziában apróra zsugorodó embereken át a Halál kísérőjétől halálra rémülő, majd „levesbe” kerülő házi csirkéig.


Az élet igenlése, szeretete, egy reflektált habitus „darálódik” bele az emberi létezés végességébe, és mintha Rába Roland sem csinálna mást a harsány, sziporkázó szöveggel, amolyan iskolai papírkarton-színházra lefordítva azt.

Avantgárd, avantgárd, de az intellektust valószínűleg főleg a szövegbéli lelemény fogja felpiszkálni, Tabori provokatív ötlete, amellyel megfricskázza a hitleri Sátán-ikont, a történelmet magát.

Illetve meg fog maradni bennünk a csillogó kék tréningruhában picire zsugorodni tudó, majd a világ minden természetességével mikrofont ragadó Töröcsik Mari a az igen 'coo' Halál asszonyság szerepében. Már lassuló mozdulatain átsütő „haláli” magabiztossága kapcsán a háttérben vokálozó fiatal színészek szemébe is valamiféle ’nedvesség’ költözik. Hiszen mindenkit elvisz az a bizonyos vonat, még ha ebbe még akkor sem gondolunk bele, amikor ez a kis festőforma megjelenik a színen gyerekvázlatokhoz emlékeztető tájképeivel és ambícióival.

George Tabori: Mein Kampf (Harcom)
Ford: Kurdi Imre
R: Rába Roland
SZ: Sinkó László, Makranczi Zalán, Mátyássy Bence, Mészáros Piroska, Törőcsik Mari, Földi Ádám, László Attila, Gerlits Réka, Komlósi Zsuzsa