A populáris kultúra „szemetéből” építkező Gorillaz a 21. század hangzásvilágát találta el; jön a folytatás a harmadik albummal.

Az EMI kiadásában megjelenő anyag nem biztos, hogy átütő zenei újdonság lesz, de a zenész Damon Albarn és a comics-gyáros Jamie Hewlett multimédia-pop-projektje még sosem csengett ennyire könnyeden. A BBC kritikusainak véleménye megegyezik abban, hogy az összeállítás sokoldalú, fantáziadús, nyitott, fogékony. Pop keveredik hip-hoppal, dub, keleti zene és soul találnak egymásra, míg a vendégelőadók névsora is jó benyomást kelt: Bobby Womack, Lou Reed, Mos Def, Gruff Rhys, De La Soul, Mark E. Smith, valamint Paul Simonon és Mick Jones, akik a The Clash feloszlása óta most először hallhatók együtt újra, és az album címadó dalában közreműködnek.



Mindezt Albarn homogén, utánozhatatlan egyedi kompozícióvá alakítja, ami már önmagában is nagy teljesítmény, a grafikai és web2 körítéssel együtt azonban az egész vállalkozás egy játékos-narratív keretet kap, amelynek egyik lényeges eleme épp a fogyasztói attitűdök kritikája. A ’Plastic Beach', ahová a képzeletbeli producer visszavonul stábjával, egy szemétsziget, ahová a civilizáció hordja feleslegeit.

Ki mondta, hogy a pop-szemét apró darabjaiból nem jön létre valamilyen új érték? – teszi fel a kérdést a Spiegel kritikusa. A Gorillaz ennek alapján valóban a 21. század hangzása.