Bensőségesen és színpadiasan túláradó érzelmek; barokkos kamarazene és előremutató, modern pop. Az előadás a zene és a színház sajátságos keveréke, amelyhez hasonlót legutóbb a Tiger Lillies mutatott be a Trafóban.

Az Irrepressibles Mirror Mirror című lemeze január végén jelent meg, és azonnal túláradóan lelkes kritikákat kapott olyan lapokban mint a Guardian vagy az Independent. A további sikereket pedig a lemezt hallgatva, illetve hihetetlenül látványos fellépéseiket nézve borítékolni lehet.

Ugyan az Irrepressibles tíztagú zenekar, a figyelmet először a vezető, Jamie McDermott kelti fel: olyan nem nélküli, már-már természetellenes magas hangon énekel, amit a modern hallgató először iróniának vélhet, de a trükk ugyanaz, mint az Antony and the Johnsonsnál (akikhez gyakran hasonlítják az együttest): a túlhajtott, már-már zavarbaejtően teátrális érzelmek nagyon is intim, hatásos és átélhető világot teremtenek.

Noha a hangszerelés - gitár, zongora, vonósok és fúvósok – akár régimódinak is tűnhet, ám az Irrepressibles nem nosztalgiázik és nem is kívánja a megszokott játékszabályokat követni: saját útjukat keresik immár hét éve. Gyakran emlegetik, hogy hatott rájuk – többek között - a barokk, a szürrealizmus, az angol folk, az exotica, Gershwin, Kurt Weill, Yma Sumac, Prince, KLF, Pixies, Sex Pistols, Sonic Youth, Sparks, Doors, Kate Bush, Queen, David Bowie, Goldfrapp – utóbbi háromnak kizárólag a korai korszaka.



Light & Shadow Spectacle című előadásuk a napóra fény-árnyék játékára utal; a majdnem üres színpadot régi izzók vibráló fénye világítja meg, itt tűnnek el és fel a zenekar nem mindennapi jelmezekbe bújt tagjai.

Jamie McDERMOTT – gitár, ének; Sarah KERSHAW – zongora; Jordan HUNT – hegedű; Charlie STOCK – brácsa; Nicole ROBSON – cselló; Sophie LI – nagybőgő; Rosie REED – fuvola; Craig WHITE – oboa; Anna WESTLAKE – klarinét, szaxofon

TRAFÓ, 2010. március 6., 20.00