A világ a nőket ünnepli. Mi meg magunkat. Ezért megajándékoztam magam egy délutánnal, és lemerészkedtem a Gödörbe, hogy mindent megtudjak a női lét nehézségeiről.
Nincs mese, ma a mi napunk van. Ezt már alsóban is éreztük, amikor a fiúk suta hóvirágcsokorral örvendezettek meg minket. Aztán azzal kábítottak, hogy ez csak egy kommunista csökevény, nem is kell ünnepelni. Akkora vitákat nem gerjeszt, mint a bájos Valentin, de a kereskedelem azért megpróbálja belőle kipumpálni, amit lehet. Pedig a nőnap egészen másról szól.
Mellesleg felvetette, mi lenne, ha kijelölnének egy ünnepet nőnap gyanánt. A gondolatot tett követte, és 1911-ben hivatalosan is megtartották Németországban, Svájcban és Dániában. Az ünnepségeken a szavazás, a munkavállalás, a továbbképzés jogát, valamint a munkahelyi megkülönböztetés megszüntetését követelték. A dolog pikantériája, hogy a mindenki által nagyrabecsült alpesi államban végül csak 1971(!)-ben kaptak szavazati jogot a nők.
Ennek a jeles eseménynek az alkalmából rendezték meg a Gödörben a Nők napja-nem csak nőknek rendezvényt.
A másik oldalon standok, kivonultak a női szervezetek. Szórólap, felvilágosítás, bögre, kitűző, ahogy annak lennie kell. Volt pasimegőrző is, csak őrizni való nem volt sehol.
Aztán egy új kiadványról beszélgettek, mely a Rendszerbe zárva: Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nők és gyerekek elleni férfierőszak jelenségét ma Magyarországon? nevet viseli.
„A gyerekjóléti szolgálat automatikusan kiemeli a családból a gyermeket”, továbbá hogy „ a mediáció a leginkább alkalmazott módszer a családon belüli erőszak kezelésében” (mediációt ma a bírósági ügyek mindössze 1,5 százalékában alkalmaznak). A tanulmány másik szerzője, Kuszing Gábor pszichológus az igazságügyi pszichológusok munkáját kutatta. Azt találta, hogy a szakértők kétszer olyan gyakran vizsgálják a sértett szavahihetőségét, mint az elkövetőét. Szerinte a szakértők által használt pszichológiai tesztek elavultak, és találkozott olyan szakemberrel is, aki szerint nemi erőszak egyáltalán nem létezik.
Szavai megdöbbenést váltottak ki, bennem pedig a következő mondata. Kuszing Gábor szerint férfiakat nem erőszakolnak meg. Oláh László rendőrtiszt szerint kétségbeejtő, hogy míg egy rendőr 80 órán keresztül tanulja a fegyverforgatást, addig a családon belüli erőszak témakörére mindössze 4 óra jut az alapkiképzésben. Pedig a rendőrség munkájának nagy részében találkozik ezzel a bűncselekménytípussal. Vagy mit is beszélek? Hisz nem létezik jogszabály a családon belüli erőszakra vonatkozólag.
Női érdekvédők után jöttek a női írók. Forgács Zsuzsa az Éjszakai Állatkert és a Szomjas Oázis „anyaszerkesztője”, Tóth Krisztina és Kiss Noémi. A megjelent két antológia a női szexualitásról és a női testről mesél nekünk. A vita arról szólt, miért fontos, hogy valaki férfi vagy női író. A riporter sosem kacsint mondjuk Vámosra, és kérdezi meg, de hát maga mégiscsak férfi, hogy élte ezt meg?
Aztán jöttek a női zenészek, és velük együtt megérkeztek végre a minden bajok okozói, a férfiak is.
A titokzatos szobrok
El tudná képzelni életét melltartó, nylon harisnya vagy automata mosógép nélkül? Ma már nehéz elhinnünk, hogy ezek a tárgyak forradalmi változást hoztak a nők életébe, és hozzájárultak a XXI. századi modern nő megszületéséhez. Lehet, hogy mi nők, néha bonyolultnak tűnünk. Ez azonban csak a látszat. Valójában imádjuk az egyszerű dolgokat!
Nesze neked feminizmus.
