Hogy a Mennyország mennyire komfortos, nem tudjuk, csak azt, hogy az Egyesült Államok az volt-e 1973-ban. Nos, majdnem. Viszont az érzelmi komfortra itt is ugyanolyan nehéz vigyázni, mint bárhol máshol.

Vannak nem várt fejlemények, zárlat keletkezhet, mely a teljes áramkört tönkre teheti. A Komfortos Mennyországban a zárlatot egy pedolfil őrült okozza.
Megölli a 14 éves kislányt, Susie-t (Saoirse Ronan), de szerencsére nem tudjuk, hogy mit tesz vele, csak sejtjük: a lánynak kifejezhetetlenül tragikus volt a korai halála. 

A film elején a család kijár egy szemétlerakó gödörhöz, ide dobják a limlomot. Végül a kislány hullája is ide kerül. Még mielőtt azt hinnénk, hogy a Komfortos Mennyország véres rémtörténet, idejében szólunk: a film meghatározhatatlan műfajú, elégikus, néhol humoros, költőien szép mozi, itt-ott rendesen a giccsbe csúsztatva. Mégis: olyan megrázó az alaptörténet, hogy a zavarba ejtően érzelmes Mennyország-ábrázolásokat – melyek olyanok, mint egy svájci halálváró szekta promó klipje lenne, amit egy szcientológus oktatófilm ihletett – megbocsátjuk Peter Jacksonnak. 



Meglepő, hogy a fantáziavilágot - mely valójában az ún. Köztes Tartomány, ahová a kislány a halála után került – kissé bumfordivá formálta Jackson, olyan lett, mint egy R. Kelly videóklip a kilencvenes évek végéről, szóval, fura, hogy A Gyűrűk Ura rendezője miért nem dolgozta ki professzionálisabban a látomásos jeleneteket. 

Sokáig tart az előkészület, már a negyvenedik percnél járunk, amikor meggyilkolják a kis Susie-t. Ezalatt persze a nézők is megszeretik a kislányt, és jobban átérzik a család tragédiáját, de akkor jobban meg kellett volna ismernünk magát a Salmon családot. Nem tudjuk meg mit dolgozik apu és anyu, miközben ők is főszereplői a történetnek, mert a Komfortos Mennyország egy család története, mely családnak meg kell küzdenie a felfoghatatlannal: meggyilkolják elsőszülött kislányukat. 



A film arról szól, hogy fel lehet-e dolgozni a gyermek elvesztésének a traumáját, főleg akkor, ha a holttest sem kerül elő. Nos, az apa Jack Salmon (Mark Wahlberg) nem tudja feldolgozni, nyomoz a gyilkos után, ösztönei előbb-utóbb elvezetik a gyilkoshoz, Mr. Harveyhoz (Stanley Tucci), készül is, hogy agyonverje egy baseball ütővel, de közben őt veri meg egy kamasz fiú. Jack-et az igazságvágy és a bosszú hajtja, a feleség, Abigail Salmon (Rachel Weisz) az elején racionálisabb, megpróbálja családja érdekében „elengedni” Susie-t, aztán ő hagyja el a családot, hogy mezőgazdasági munkát vállaljon terápia gyanánt. 

Valójában Susie nem tudja elengedni a múltat, hogy ő akar bosszút állni, és egyfajta telepátiával sugallja a családtagjainak: álljanak bosszút, kerítsék kézre gyilkosát. A filmet a borzalmas alaptörténete ellenére szerethető, tanulságos mesévé igyekezett formálni Alice Sebold regényíró, illetve a megvalósító stáb, Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson. Mégis: a gyerekgyilkosság, a pedofilia, az aberrációk miatt végig kényelmetlenül érezzük magunkat a moziban.
 


Ha már nincs komfortérzetünk, akkor lehetett volna több elemet használni a horror eszköztárából. M. Night Shyamalan vagy David Linch biztos, hogy borzongatóbbra vette volna a figurát. A gyereklány képzeletét megidéző hippis, színezett giccsvideó bejátszások lágyították ugyan az alaptörténet brutalitását, de attól még a végeredményen nem változtatott semmi: a gyilkos büntetlenül éli tovább semmitmondó életét, gondozza a kertjét és újabb gyilkosságokról ábrándozik. 

A dramaturgia itt-ott megbillen: nehéz elképzelni, hogy nem lesz gyanús egy olyan fickó, akik tucatnyi gyereket gyilkolt már meg eddig, a lakásában miniatűr gyerekszobákat fabrikál, kis csinos pincékkel – és a felügyelő ennek nem tulajdonít jelentőséget. A film Susie sajátos, halálon túli fejlődésregénye: a végén rájön, hogy neki is szembe kell néznie tulajdon halálával, meg kell hogy értse: a földi világot önmaga nélkül kell szemlélnie. A Komfortos Mennyország minden hibája ellenére fontos film, Jackson végül a nézőt is elviszi a Köztes Tartományba, de szerencsére vissza is hozza őket  onnan.