A sárkányvadászat korát éljük, lassan annyi sárkányölő mozi készül, hogy önálló filmes kategória lesz, annyi kötelező elemmel, mint mondjuk a westernek. A Sákányvadász című fantasy után itt van a Sárkányvadászok című rajzfilm.

Kétségtelen, hogy izgalmasak a Sárkányvadászok című mesefilm vizuális kompozíciói, a levegőben úszó várromok, lépcsők és oszlopfők, melyeket M.C. Escher geometrikus grafikái ihlették, és amivel persze egy hatéves gyerek nem tud mit kezdeni, ahogy nehezen igazodik el a sztori egészén is, pedig a mesében nem sok minden történik. 



Jön egy sárkány, majdnem elpusztítja a világot, de szerencsére Lian –Csu jó ritmusban a sárkány szemébe nyom egy-egy kötőtűt, véget ér a civilizáció hanyatlása, minden virágba borul, a sztatoszférában úszó várromok visszakerülnek a helyükre, a világ visszabillen a megszokott ok-okozati összefüggések rendszerébe. 

És az ovisok örülnek. A Sárkányvadászok bonyolult kompozíció. Egyfelől a várak, az építmények jórészt a gótikát veszik alapul, a mese alapvetően a lovagkort idézi meg, ugyanakkor a szereplők neve (pl. Lian-Csu) kínai, a figurák karakterei is keletiek, ahogy a zene is. A kis szörnyetegek leginkább egy Domestos reklámból lehetnek ismerősök, akik a WC pereme alatt élik minden bizonnyal izgalmas életüket. 



A levegőben úszó kövek, kisbolygó-szerű izék az Avatar hatását mutatják, míg a korrupt kis Gwizdo és Zoe olyanok, mintha vendégszerepelni jöttek volna egy Gorillaz-klipből. Lian-Csu figuráját az Aladin című Disney-meséből kölcsönözték – ez van. A célcsoportot megpróbálták a tinédzsrek felé is kitolni, így néhány szlengesnek gondolt poén is bekerült, de ezek a lazázások csak rontottak az amúgy is kínos produkción, mely afféle new age-szemléletű látványtár, world musicos zenével, amit ha meghallgat egy tízéves, visszasírja az Oroszlánkirályból a Hakuna Matatát. 

Ez a francia, német, luxemburgi cross-over rajzfilm nem lenne bonyolult, mégis a környezeti hatástanulmányok teljességgel zűrzavarossá teszik. Gótikus lovagregény Kínában. Persze, a kínai jelleg sem elég karakteres, így ha megkérdeznénk egy tíz éves gyereket, hogy melyik országban játszódik a történet, szinte biztos, hogy nem említené meg Kínát, sokkal inkább a levegőben úszó romokról beszélne, melyeken vígan ugrálnak hőseink, mit sem törődve azzal, hogy alattuk a végtelen űr terül el. 

Ja, a Világfaló Sárkánytól rettegő Lord Arnold erődje egy az egyben A Gyűrűk Urából átemelt makett. Lord Arnold, aki ugyebár sem neve sem rasszjegyei alapján nem lehet kínai, mégis olyan mintha az lenne, nos, ő küldi el Gwizdót és Lian-Csut, hogy pusztítsák el a sárkányt. Velük tart Zoe is, és így hárman szállnak szembe a csontváz sárkánnyal, aki harminc évente visszatér, hogy ripityára zúzza a világot. 

Hőseink nem akarnak mást, csak egy farmot, ahol birkákat tenyészthetnek, de ehhez még el kell végezniük egy szakszerű sárkánylikvidálást. Ehhez egyenesen a világ végére kell menniük, de az oda vezető út sem fáklyásmenet, például le kell küzdeniük a tökfejű szörnyet, amelynek teste sok száz apró denevérből áll össze… Mi ez ahhoz képest, hogy a világfaló csontsárkányt valójában két darab kötőtűvel lehet a másvilágra tessékelni…