Székelyföldiön negyven év után ismét Kézdivásárhelyen látható Gábor Áron egyetlen, épségben megmaradt ágyúja, amit a közel negyven évig tartó bukaresti fogság után idén március 15-én visznek vissza.
Gábor Áron összesen 93 ágyút öntött, amelyek közül egyetlen egy maradt fenn. Az ereklye 1906-ban került elő, a kézdivásárhelyi kórház udvarán zajló csatornázási munkák során. Kossuth neve napján a városházára vitték, hatalmas tömeg kíséretében, majd 1972-ig a sepsiszengyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban volt látható.Akkor azonban felállították Bukarestben a Nemzeti Történelmi Múzeumot, és az ágyút elkobozták. 1980 körül még ott megtekinthető volt, rajta a következő felirattal: „Az 1848-as román forradalomban használt ágyú”. Később raktárba került. Kézdivásárhelyen egészen mostanáig az ágyú pontos mása volt látható.
Most, a közel negyven évig tartó bukaresti fogság után Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke bejelenthette: „Hazahoztuk!” Az ágyú Kelemen Hunor, romániai művelődési miniszter közbenjárására érkezett vissza március 5-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba.
A beszámolók szerint a faládában hazaérkezett, közel négymázsás ágyú bevitelére tizennégy férfikézre volt szükség. Amikor a múzeumban kibontották, valaki megjegyezte, még a Székely Nemzeti Múzeum leltárszáma szerepel rajta. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor az ágyút elhelyező férfiak, a múzeum alkalmazottai, és külső emberek elénekelték a Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva című nótát.
"Ez az ágyúcső, amelyhez a gyerekek kanalat gyűjtöttek, az asszonyok gyertyatartókat, és amelyhez több falu harangját is felhasználták, nemcsak a történelmünk, hanem érzelmi kötődést is jelent számunkra: hogy mit jelent székelynek lenni, hogy mire vagyunk büszkék, mi székelyek" – mondta Tamás Áron az alkalomból rendezett sajtótájékoztatóján.
Az ágyút március 15-én szállítják át Kézdivásárhelyre, ahol a főtéren állítják fel, majd a Céhtörténeti Múzeumban állítják ki néhány napra.
Gábor Áron 1814-ben született. Gyulafehérváron szerzett tüzérségi ismereteket, Budapesten és Bécsben katonai műszaki előadásokat hallgatott. Az ágyúöntés lehetőségét már az 1848. október 6-án tartott Székely Nemzeti Gyűlésen felvetette. Az ötlet egy hónappal később, a sepsiszentgyörgyi népgyűlésen került elő ismét, majd Bodvajon elkészültek az első darabok, és november 27-én ott álltak Sepsiszentgyörgy piacán.
Az ágyúöntő személyesen állt a löveg mögé, és első lövése célba talált. A tüzéreket is ő képezte ki, főleg kézdivásárhelyi diákok közül. A helybeli fegyvergyártásnak köszönhetően 1849 elejére – Bem apó parancsnoksága alatt – egész Észak-Erdély megint magyar kézen volt. Gábor Áron a kökösi csatában veszítette életét, egy hatfontos ágyúgolyó találta el.
Forrás: bama.hu