Korcsmáros Gábor cége, a Képes Kiadó hetedik éve jelenteti meg sorozatban azokat a Rejtő-képregény-reprókat, amelyeket nagyapja, Korcsmáros Pál rajzolt a Füles magazin megbízásából a hatvanas, hetvenes években. Legendák sétálnak kart karba öltve ezekben az elegáns kivitelű, nagy alakú, kemény borítós kötetekben: a magyar populáris irodalom legnépszerűbb szerzőjét a magyar képregény egyik hamisítatlan zsenije vitte papírra.

Korcsmáros munkái a valaha elkövetett egyetlen, sikeresnek mondható Rejtő-adaptációk. Rejtő egész egyszerűen nem ültethető át az irodalomtól eltérő médiumra, ez köztudott - vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ez a széles körben elterjedt vélemény. Természetesen akinek megfordult a kezében akármelyik Korcsmáros-féle feldolgozás, láthatja, hogy nem szabad általánosítani: Korcsmáros ceruzája, tolla, tintája rajzban teljes sikerrel ad másodéletet Fülig Jimmynek, Piszkos Frednek, Tuskó Hopkinsnak és az egész, szenzációs bagázsnak.

Az elveszett cirkáló (regény és képregény egyaránt) nem ér fel például a Rejtői lumpenkomédia-életműből is kimagasló Piszkos Fred, a kapitánnyal (amelynek képregényváltozata még 2009 elején jelent meg), de ott lohol a nyomában. Sőt, az Elveszett cirkáló szívemnek még kedvesebb is, ugyanis ez volt az első, Korcsmáros-féle adaptáció, amelyet gyerekkoromban a Fülesben olvastam.

A sztori kibontásának menete sokban hasonlít Rejtő egyéb, hasonló történetéhez: egy egzotikus kikötőben nyitunk, ahol a jófiúk (ezúttal a Fülig Jimmy-pótlék Rozsdás vezetésével) szárnyaik alá vesznek egy szerencsétlen kamaszt, aki a bátyját keresi. Utóbbinak az idegenlégióban veszett nyoma, ahová koholt bűn, egy gyilkosság vádja miatt kellett bemenekülnie.

Hőseink természetesen a legény pártfogására sietnek, amely meggondolatlan tettüknek több tucat törött kar, kipofozott protkó és megkéselt gonosztevő látja kárát. Kalandjaikba Piszkos Fred is belekeveredik, aki egyenesen egy hadihajót tulajdonít el a testvérkutató (addigra) részvénytársaság utazásának megkönnyítése végett. Rejtő, jó szokása szerint, a fináléra stílust vált, és nemzetközi összeesküvéseket, politikai machinációkat vegyít a puszta kalandregénynek induló sztoriba. Mindig meglepődöm, a végükre mennyire komplexszé teszi ezeket a (természetesen nagyszerű) ponyváit. Játszik az ember elvárásaival.



Korcsmáros kénytelen volt rendkívül kondenzáltan dolgozni, hiszen a történetet heti két oldalon kellett elmesélnie. Garisa H. Zsolt az expanzió, a képek "felnyitása" szempontjából nagyszerű munkát végzett: az eredetit totális tiszteletben tartva, a kompozíciókkal játszadozva, az apróságokból óriási dolgokat varázsolva némi átrajzolással, a panelek újrapozicionálásával Rejtőhöz és Korcsmároshoz méltó munkát végzett, egy remek képregény már-már tökéletes restaurálását vitte végbe.

Sajnos a kiadvány nem hibátlan, nyomdai baki folytán két oldal hiányzik belőle. A hiányzó részt ugyan meg lehet rendelni a kiadótól ingyen, vagy online is elérhetők, mégis nagyon kellemetlen ez, főleg, hogy ezek a Korcsmáros-reprók nem két fillérbe kerülnek. Mindenesetre a fogunkat szívva bár, de túl lehet tenni magunkat a gikszeren.