John Vermeulen Gyönyörök kertje címet viselő műve Hieronymus Bosch életútjának megrajzolását tűzte ki elsődleges céljául, s tegyük hozzá, nem sikertelenül.
Talán nem újdonság, hogy a népszerű könyvek tetemes hányadát régóta azok a művek teszik ki, amelyek egy-egy híres személyiség életét járják körül regényes formában – a szépemlékű csíkos könyvek Szendrey Júliája és Hugonnai Vilmája, majd Dallos Sándor kétkötetes opusza is az olvasói igényeknek erről a speciális esetéről árulkodik. John Vermeulen Gyönyörök kertje címet viselő műve Hieronymus Bosch életútjának megrajzolását tűzte ki elsődleges céljául, s tegyük hozzá, nem sikertelenül.
Annyi bizonyos, hogy a németalföldi festő életéről igen keveset tudunk, a középkorról viszont jóval többet. Már csak ebből is gyanítható, hogy a szerző legalább annyira támaszkodott Bosch életregényének megírásakor a történelmi adatokra, mint a saját fantáziájára. Ez még nem is lenne különleges teljesítmény, s nyilvánvaló az is, hogy a könyvben nem a többrétű, kimunkált jellemábrázolás és a hosszas leírások kapnak nagy hangsúlyt, de az író alapvetően mégis képes megteremteni egy olyan környezetet és légkört, amelyet hitelesnek érezhetünk, ha nem is a szóban forgó referenciák megfeleltetésének értelmében.
A helyszín Hertogenbosch városa, a fiatal Jeroen van Aken, a későbbi Hieronymus Bosch szülőhelye. A korszak zavaros történéseinek megfelelően a városban mindennaposak a boszorkányégetések, időnként tűzvész pusztít, és rengeteg rablóbanda garázdálkodik nemcsak a környéken, de az utcákon is éjszakánként. Tehát ha az olvasó végigköveti a főszereplő bármelyik útját délutántól kezdve egészen éjjelig, akkor bizonyos lehet afelől, hogy szövegszerűen is minden esetben szembesülni fog a közbiztonság bizonytalanságával : „Belédobbant, hogy ilyen későn még soha nem járta egyedül a város utcáit. Az elhagyatott, sötét sikátorokban volt valami valószerűtlen, mintha nem igaziak volnának, mintha csak álmodná őket. Túl sokat álmodom, konstatálta bosszúsan. Akár ébren, akár alvás közben. A sötét utcák azonban nagyon is valóságosak voltak. Valóságosak és nem veszélytelenek. Akinek helyén volt az esze, az nem kószált ilyenkor egy szál magában.” Ez csupán egyetlen példája annak, hogy Vermeulen miképpen képes tudatosan fenntartani és élővé tenni az általa felvázolt környezet jellegzetességeit.
Annyi bizonyos, hogy a németalföldi festő életéről igen keveset tudunk, a középkorról viszont jóval többet. Már csak ebből is gyanítható, hogy a szerző legalább annyira támaszkodott Bosch életregényének megírásakor a történelmi adatokra, mint a saját fantáziájára. Ez még nem is lenne különleges teljesítmény, s nyilvánvaló az is, hogy a könyvben nem a többrétű, kimunkált jellemábrázolás és a hosszas leírások kapnak nagy hangsúlyt, de az író alapvetően mégis képes megteremteni egy olyan környezetet és légkört, amelyet hitelesnek érezhetünk, ha nem is a szóban forgó referenciák megfeleltetésének értelmében.
A helyszín Hertogenbosch városa, a fiatal Jeroen van Aken, a későbbi Hieronymus Bosch szülőhelye. A korszak zavaros történéseinek megfelelően a városban mindennaposak a boszorkányégetések, időnként tűzvész pusztít, és rengeteg rablóbanda garázdálkodik nemcsak a környéken, de az utcákon is éjszakánként. Tehát ha az olvasó végigköveti a főszereplő bármelyik útját délutántól kezdve egészen éjjelig, akkor bizonyos lehet afelől, hogy szövegszerűen is minden esetben szembesülni fog a közbiztonság bizonytalanságával : „Belédobbant, hogy ilyen későn még soha nem járta egyedül a város utcáit. Az elhagyatott, sötét sikátorokban volt valami valószerűtlen, mintha nem igaziak volnának, mintha csak álmodná őket. Túl sokat álmodom, konstatálta bosszúsan. Akár ébren, akár alvás közben. A sötét utcák azonban nagyon is valóságosak voltak. Valóságosak és nem veszélytelenek. Akinek helyén volt az esze, az nem kószált ilyenkor egy szál magában.” Ez csupán egyetlen példája annak, hogy Vermeulen miképpen képes tudatosan fenntartani és élővé tenni az általa felvázolt környezet jellegzetességeit.
Amitől szépirodalmi jellege a bevezetőben tárgyalt regényekhez teszi hasonlatossá – noha a megcélzott korosztály nyilvánvalóan más –, az elsősorban annak köszönhető, hogy saját fikciós eljárásait nem vonja be a regényszövegbe, s a történések, ha nem is minden esetben, de a jól megszokott klisék szerint működnek, melynek következtében szinte már a regény elején sejthetők az életutak.
A regény egyébiránt látványos (és fiktív) eseményeket is közöl a híres festő életútjából, a történetvezetés valóban nagyon izgalmas, a mű nyelvezete gördülékeny és könnyed (ami a fordító, Almássy Ágnes teljesítményéről is árulkodik), s noha az olvasóban keltett feszültség mintha a könyv vége felé engedni látszana, azért nem érdemes lebecsülni a mű felsorolt erényeit sem.
John Vermeulen: Gyönyörök kertje. Regény Hieronymus Bosch életéről és művészetéről. Ford. Almássy Ágnes. Budapest, Geopen Könyvkiadó, 2009.
