Az idős, ősz hajú asszony már csak magával társaloghatott anyanyelvén, gyermekkorának dalait is csak egymagában zümmöghette. Az indiai partokkal szemben, a Bengáli-öböl térségében található Andamán és Nikobár szigetcsoport lakója az utolsó élő ember volt, aki még beszélte a bo nyelvet. Nemrégiben halt meg.
Az idős nő magával vitte a sírba az indiai szubkontinens egyik legrégibb nyelvét. Anvita Abbit, az újdelhi Dzsaváharlál Nehru Egyetem nyelvészét elszomorította a haláleset. "Boa mamának a természetről és az élővilág változatosságáról szerzett hatalmas tudását is elvesztettük" - mondta a Le Monde című francia lapnak. Az asszony sok tucat bambuszfajta, sok száz madárfaj bo nevét ismerte.
Az andamáni nagy nyelvcsalád, amelyhez a bo nyelv is tartozott, egyike India hat hasonló nyelvcsoportjának. De már nem sokáig: ma már az oda sorolható többi nyelvet is legfeljebb öt ember beszéli csupán. Egy évszázaddal ezelőtt még ötezren fejezték ki magukat ezeken a nyelveken. Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) 2009 februárjában közölt felmérése szerint Indiában, amely az önálló nyelvekben leggazdagabb térségek egyike, nem kevesebb mint 196 élő nyelvet fenyeget a kihalás veszélye.
A hatalmas országban ismert 1635 nyelv- és dialektus közül 37 olyan akad, amelyet ezer embernél kevesebben beszélnek. Pedig a soknyelvűség az indiai identitás szerves része. Bollywoodban, a filmfővárosban a szerelemről általában hindi nyelven énekelnek, a piaci bevásárlást a térségben uralkodó nyelven bonyolítják le, a családi ügyeket azonban anyanyelven beszélik meg, ami a szó szoros értelmében a családot összefogó anya nyelve.
Még az indiai függetlenségi mozgalom történelmi vezetője, Mahatma Gandhi is gyakran volt kénytelen anyanyelvéről, a gudzsarátiról hindire váltani, amelyet bizonytalanul, időnként hibásan beszélt, ám amelynek segítségével meg tudta magát értetni a tömegekkel.
Anvita Abbi úgy fogalmaz, hogy "egy nyelv akkor hal meg, amikor odahaza már senki sem használja".
A nyelvész szerint a kisebbségi nyelvekre nem fordítanak kellő figyelmet az iskolákban. A hindi és az angol mellett az oktatás elsősorban az alkotmány által elismert 22 fő nyelven folyik. Így azok a népek, amelyeknél magas az írástudók aránya, de nyelvük nem tartozik a legnagyobbak közé, gyakran azt tapasztalják, hogy anyanyelvüket eltűnés fenyegeti. Például az Arunácsal Prades államban élő deori törzs tagjai tudnak írni-olvasni, ám az UNESCO szerint nyelvük "komoly veszélyben van".
Az, hogy a televízió ma már eljut a legtávolibb otthonokba is, eltávolítja a közösségeket anyanyelvüktől. Ennek a jelenségnek ellensúlyozására a Microsoft cég és a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) olyan információs szolgálatot indított, amely lehetővé teszi az "önkéntes újságírók" számára, hogy saját anyanyelvükön készítsenek hírösszeállításokat, amelyeket aztán szűkebb közösségük tagjai telefonon hallgathatnak meg.
Az angol és a hindi erősödő túlsúlyával szembesülve az indiai kormány dilemmája Anvita Abbi szerint abban áll, hogy miközben híve a nyelvi sokféleségnek, tart az olyan, esetleg a nyelvi identitásokhoz kapcsolódó követelésektől, amelyek megingathatnák az egyes régiók politikai stabilitását. Radzses Szacsdeva, az indiai nyelvek központi intézetének igazgatója, akit a kormány nevezett ki, a maga részéről azt hangsúlyozza, hogy "a demográfia és az egyes közösségek közötti erőviszonyok alakulása nem függ a kormányok akaratától."
A szakértők szerint egy közösség nyelvét nagyobb mértékben veszélyezteti a közösség felhígulása, mint népességének csökkenése. Amióta falvaik között utak épültek, Északkelet-India lakói sorra elhagyják helyi nyelvjárásaikat azoknak az "érintkezési nyelveknek" a javára, amelyek - mint például a halbi vagy a csakeszang - lehetővé teszik számukra a másokkal való kommunikációt.
Csakhogy az új nyelvek "kifejlődése" nem pótolhatja a régiek eltűnését.
David Harrison, a Swarthmore Egyetem (Pennsylvania, USA) tanára szerint egy dialektus eltűnését közömbösen fogadni "olyan, mintha azt mondanák, hogy a Kheopsz piramis csupán a kőfaragó technika tekintetében különbözik a párizsi Notre Dame-tól. Holott minden kultúra nyelvi emlékművek révén örökíti meg szellemét".Az UNESCO szerint a jelenleg India nyelvi változatossága a legveszélyeztetettebb a világon.
