Mozgásban van a Trottel, ami nem hír, mert Rupaszov Tamásékkal akkor is éppen történik valami, amikor semmi hír róluk.
- Fel sem merült. Igaz, hogy a Borderline Syndroma egy régi, ki nem adott vagy újrakiadott zenéket tartalmazó sorozat részeként jelent meg, de azért a Trottel egy a mai napig működő zenekar, van nekünk aktuális felállásunk, programunk sőt mi több, lemezünk is. Egyébként 2003-2004-ben játszottunk a régi formációban, jó hangulat volt, szerettem, sokat koncerteztünk mindenfele, de zeneileg terméketlennek bizonyult, nem született új műsor. Azt remélem, hogy egy zenekarnak, mindig az aktuális jelenléte a lényeg és a legjobb promóció azaz továbbra sem exhumálunk. Persze azért örülök, hogy B.Deák Ági felkért erre, hisz a Borderline így először jelent meg Magyarországon.
Természetesen amikor meghallgatom elöntenek az emlékek… 1988-ban kaptam vissza az útlevelemet, utána 2 hónappal indultunk lemezfelvételre a dél-franciaországi Montpellierbe, sok év után az első alkalom volt, hogy kitehettem a lábam az országból. Aztán amikor Acsády Juditék csempésztek be 100 darabot az elkészült lemezből….
Ami a jogokat illeti, nem volt jogtulajdonos. Mint később kiderült a francia kiadó sosem fizette ki a Studio Lakanalnak a felvételt. A kiadó ’91-ben sajnos megszűnt. Szó volt róla, hogy hozzányúlnak az új kiadás előtt, de végül nem nyúltak. Én igazából az a típus vagyok, aki utólag mindig sok kivetnivalót talál az elkészült lemezein, romantikus meg minden, furcsa érzés az akkori gondolatvilággal szembesülni, főképp, hogy azok a számok húszéves korunkban készültek és egy másik rendszerben, de mindenezen túl engem mindenképpen a jelen motivál és a jövő foglalkoztat.
Nehezen lehetne a Trottelt értelmezni ennyi év távlatában ha nem változna folyamatosan. Mit játszanánk? Ugyanazt nem is tudom hány év óta? Elég unalmas és szürke életem lenne. Az adott időszakban megszülető Trottel album az akkor éppen létező formáció reakciója a jelenre, a világra…. Hogy ez folyamatosan változik? Szerintem természetes. A Trottelben egyébként mindig éppen azok játszanak, akik akkor és ott azt akarják… és ott és akkor beleadják a személyiségüket, a kreativitásukat, a hitüket meg még ki tudja még mit. Aztán mennek a dolgok tovább, emberek, élethelyzetek változnak. Biztosan nem tesz jót a zenekar úgymond karrierjét tekintve, de egy dolog tuti, hogy igaz. A Trottel nem csinált még kiégett formációval lemezt. Inspiráló olyanokkal zenélni, akik akkor és ott beleadnak apait anyait.
Folyton úton vagy. Nem hiányzik az állandóság az életedből?
Bárcsak folyton úton lennék! Tény és való, hogy van egy adott kilómétermennyiség, aminek a megtételére évente szükségem van s mindent megteszek, hogy össze is jöjjön. Vannak hektikus időszakok, hónapok, amikor ide-oda cikázok a kontinensen a Trottellel vagy más zenekarokkal de a bázisom Budapesten van és néha támad olyan érzésem, hogy úristen már hetek óta ki sem mozdultam és iszonyatosan mehetnékem van. Ebből az következik, hogy vagyok itthon is eleget.
Én csak remélni tudom, hogy nem látnak bennem semmi ilyesmit, mivel ha már punk, akkor az alaptétel a ’No Masters’ és az ilyen minimál kis gondolathoz azért egy tininek tartania kell magát. Viccet félretéve, tinikoromban én sem hallgattam ilyen Trottel – féle eklektikus zagyvaságokat, tőlük sem várható el. Vannak nekik saját kis mini sztárjaik, rajongjanak értük! Amúgy időnként le –lenézek punk bulikra, ismerősök és a hangulat miatt, meg hogy képben legyek, de magukat punknak nevező emberekkel Trottel koncerten csak külföldön találkozom. Valahogy ott ez a közeg zeneileg is és minden szempontból nyitottabb.
Mit szólsz ahhoz, hogy számos egykori anarcho-punk a 2000-es évek közepétől fokozatosan jobbra fordult?
Nem gondolom, hogy ez így igaz lenne. Itt magyarokra gondolsz, és szerintem ők már régen is jobbra fordultak. A rendszerváltás előtt a szubkultúrák nem bomlottak részekre ideológiai alapokon a közös ellenség, a diktatúra léte miatt. Aztán később kiderült, hogy például a magyar punk szubkultúra alapjában véve jobboldali beállítottságú volt. Van olyan, aki szerint ezt az egész dolgot nem kell politikai szemszögből értelmezni, nekem más a véleményem de semmi kedvem erről vitatkozni már.
Mindig is azt gondoltam, hogy egy dolog a zene és egy másik a világnézet. Nagyon fiatalon az ember hajlamos arra, hogy zenei izlésének megfelelően válasszon magának közösséget és az adott közösség ideológiját is felveszi… és nagyon tud benne hinni. Aztán amikor ’kinövi’ azt a stílust, szubkultúrát, egyszerre az ideológiája is megváltozik. A zenei stílus nem összehozza hanem manapság inkább szétválasztja az emberkéket. Mindenféle zenei műfajt hallgatók között vannak olyanok, akik sok mindenben egyet tudnának érteni de mivel más szubkultúrából vannak, nem keverednek. Ez régen szerintem nem igy volt. Az un. europai anti-globalista ifjúság reményeim szerint sokszínű. Van közöttük hippi, punk, rapper, a csuda tudja még mik vannak. Teljesen mindegy milyen zenét hallgatnak. Tavaly pont Krakkóban játszottunk a NATO tanácskozás alatt. Hát komolyan mondom, tiszta háborús hangulat volt a városban. Este a klub megtelt, nagyrészt a tüntetésről jövő lengyelekkel az ország minden tájáról. Elég multikulti társaság volt… és igen, voltak közöttük lengyel punkok is.
Milyen alkotói módszerrel vettétek fel az új lemez dalait? Jammelésekből alakult ki?
Az ’Embryo’ 5 szám, körülbelül 50 perc lett. Volt ami jammelésből született, de stúdióba mindig kész anyaggal megyünk. Egyrészt azért, mert nincs olyan kiadónk, aki fizetné a hosszadalmas úgymond alkotói tevékenységet a stúdióban másrészt pedig a Trottel sosem volt improvizatív zene.
A Trottel mindig hozta a kötelezőt, de mégis, volt olyan időszak, melyet aranykornak, fénykornak neveznél a zenekar életében?
Részemről nagyon szerettem az elmúlt éveket, de a kezdetek naív romantikáját sem fogom soha elfelejteni… No és a közbeeső időszakot sem véletlenül csináltam végig!
