A budafoki műteremben épp méteres szempillát visel, és februárkék a szemhéja. Ajkai neonban izzanak. Áll a fák közt, fölötte a hold.

Vérfarkas helyett csak egy kutya téblábol mellettünk. Kattog a fényképezőgép. Persze megint valami fotósorozat, most a Manier szalonnak. Hát milyen költő az ilyen? Azok rendesen otthon vagy a kávéházban ülnek, és várják az ihletet. Karafiáth nem. Ő élvezi a pörgést, az őrületet, talán még a vérfarkasnak is örülne.

Mondok egy szót: Cigánykártya.
Legújabb könyvem. Nem is puszta könyv, verseskötet és jóskártya egyben. A Cigánykártyában nem volt egységes kötetkompozíció, nem álltak össze a versek, arra gondoltam, hogy egy csomó kártyám van otthon, miért is ne lehetne még egyet létrehozni. A verseim alapvető emberi dolgokról szólnak, pont azokról, amiket a kártyák felölelnek, legyen az akár tartot, akár cigány – szerelem, elmúlás, szerencse. Elkezdtem párosítani a kettőt. Mindenképp többet akartam, mint egy verses gyűjtemény. Minden versem megtalálható az interneten, aki akarja leszedi, ezért akartam valami pluszt belevinni. Az biztos volt, hogy a Filó Vera fogja illusztrálni, mert mindig vele dolgozom. Elkezdtünk közösen gondolkodni, aztán eszembe jutott, hogy van a Lady Loreley féle kártya, aminek hasonló a dizájnja. Egyfajta hangulatjósda lett. És csak betűrendbe soroltam hozzá a verseket, nem kellett görcsölni a ciklusokon. Azt egyébként se szeretem, a Café X-ben is egy évet ölel körbe a mű, nincsenek ciklusok.

Ebben benne volt az eladhatóság?
Nekem fontos szempont, hogy reklámozható legyen, túlmutasson egy könyvön, több legyen. Nem véletlenül készült hozzá fotósorozat, plakátok. A saját szegmensén belül jól fogy. Nagyon röhögtem, hogy az Alexandrában a jóskönyvek, álomfejtések szekcióba került, és ott 7. és 13. helyen áll.

Nem mentél át ezoterikus íróba?
Nem. Aki belelapoz, látja, hogy miről van szó. Én azt sem akartam eleinte, hogy a nevem ott legyen, de a kiadó ebbe nem ment bele. Valószínűleg igazuk volt. Ma annyira a játék és a kísérletezés ellen haladnak a dolog, hogy ha valaki ezzel kísérletezik, akkor sok kritika éri.

Miért negyven lap? A tarotban nem annyi szerepel. Vagy ennyi vers volt kész?
Nem, én mindig sokat szelektálok. A Dunajcsik-kritika után mindig elmondtam, hogy tévedés azt hinni, hogy a cigánykártya negyven lapból áll, az csak egyfajta tradíció. Van 28, van 52 lapos, azon gondolkodtam Verával, hogy mi az a szám, ami hozzánk közel áll. Azért negyven, mert hamarosan negyven évesek leszünk- na nem, még nem - azokat, amik nem illettek ide, egyszerűen kidobtuk, és nem kerültek be, és végül ennyi fontos fogalom maradt.

Azt nyilatkoztad valahol, hogy nem vagy kártyavető típus, aki minden reggel kirakja a lapokat, és ez befolyásolja a napját.
A kártyavetés kemény önismereti dolog. Én csak akkor vetek, ha van időm róla elgondolkodni. Mert ezeken alapvetően el kell gondolkodni. A Verának is mondtam, bár nem nagyon kellett neki mondani, mert rögtön értette, hogy olyan lapokat alkosson, amiken el kell gondolkodni, amik többértelműek A tarot női változata olyat lapokat mutat fel, ami a nőnek szól, és nekem ez fontos volt. A verseim egységben vannak és emberiek, de a témaválasztások – és mivel alapvetően alanyi költő vagyok - miatt inkább nőkről szólnak, de persze nem csak nőknek.

Ennek az az oka, hogy női költőként definiálod magad, vagy azok az érzelmek, amikről írsz nőket érintenek meg inkább?
Alapvetőn nem szoktam elfogadni a költőnőzést, és nem is szeretem, de alapvetően van női jellege a verseimnek, nem tudok máshogy írni.. Amikről írok, azok egy nő történetei.

Teljes mást kezdtél el, gyerekkönyvet írsz. Hogy áll most?
Régóta bennem volt egy anyag, és a Madách most kiírt egy musicalpályázatot. A dalszövegek már megvannak. Aztán jött az ötlet, hogy akkor jelenjen meg könyvben is. Ez egy tinihorror. Macskadémon a címe. Egy szörnyű démonról szól, aki beköltözik egy ház kőszobrába és az emberekbe is, az alkoholista házmesterbe, a pletykás szomszéd nénibe, az állandóan fogyókúrázó szereplőbe, akit Orsinak hívnak. Van még benne egy negyvenes újságíró, ő persze a pasim. Meg persze van két gyerek, akik megoldják majd a rejtélyt. Lesznek benne iszonyú betegségek, sorvadások, lefogyások, meg egy nagyon-nagyon gonosz macska. De aztán minden jóra fordul. Nyilván van egy üzenete, amit le kellett egyszerűsíteni hisz gyerekeknek szól, a szeretet a kulcs. A könyv vers és próza kombinációja lesz, és készül hozzá egy cd is.

Mennyire más gyereknek írni?
Nagyon. Akik az elején beleolvastak, azt mondták, ez nem gyereknek való. A dalok elkészültek, és teszteltük gyerekeken. Imádták. Egy gyerek nem tudja, mi az a grappa meg a calvados, az öreg házmester meg pont erről énekel. De ennek ellenére megfogja őket. Nem nagyon kell egyszerűsíteni, a gyerek sokkal több mindenre fogékony mint ahogy gondolnánk. Nekem a kedvencem gyerekoromban a Kvantum fantum volt. Az elektronokról, pozitronokról neutronokról szólt. Szerettem, pedig nem értettem mik azok amikről szól.

Nyelvileg próbálsz belevinni valamit, vagy a cselekmény alakul úgy, hogy a felnőttek is élvezzék?
Egy jó gyerekdarab a gyerekeknek és a felnőtteknek is szól. Aztán meglátjuk, hogy a valóságban hogyan fog működni. Ha nem gyerekeknek, akkor felnőtteknek. Ha nekik sem, akkor kamaszoknak.

Ez lesz az első színházi darab?
Ez csak pályázat, de a novemberi bemutatóval készül a Hét kicsi díva című darabom. Szabó Borbálával írtuk, aki korábban Varró Danival dolgozott együtt. Most tárgyalunk a színházakkal, és úgy néz ki, meg is találtuk, melyik fogja végül bemutatni. Ebben a darabban én is szerepelek majd.

Hogyan határozod meg magad?
Minden területre tudok egy jó önéletrajzot írni, ez már kialakult. Akár műsorvezetőként, akár íróként, akár újságíróként. Író ember vagyok. Ezen belül is roppantul eltérnek a dolgok, máshogy írok a Narancsnak és máshogy az Ellének, ahol egyébként főmunkatárs vagyok.

A női világ, hogyan illik bele a mélyirodalomba?
Sehogy.

Akkor jól fizet?
Én ezekben a dolgokban cinikus vagyok, sok mindent csinálok pusztán a megélhetésért. Időre van szükségem, utazásokra, ami egy viszonylag költséges életforma. Ezt szépírásból nem lehet finanszírozni. Elválasztottam a két területet, média és női világ, és ez a kettő nem ugyanaz. Ez egyfajta hasadás is, de ettől megkapom azt, hogy az csinálom szabadon, amit akarok. Belefeledkezhetek ebbe a hülye pályázatba, amit három hónapja csinálok egy vas nélkül. Így engedhetem meg magamnak, hogy azt csináljam, amit szeretnék.

Esze Dóra, aki szintén író, a Marie-Clairél dolgozott. Ez az íróknál amolyan kényszerpálya?
Akiknek nincs pénzük, azoknak igen. Az Elle-nél szabadon vagyok engedve, azt csinálom, amit szeretek. Nem kell bejárnom. Tudom, hogy irritáló, ahogy élek, ezt sokszor visszakapom. Ez a se nem író se nem újságíró dolog sokaknak furcsa. Egy köztes állapotban leledzem.

Van benned egy erős exhibicionizmus, ami nem jellemző az írókra, a költőkre még kevésbé.
Igen, hol műsort vezetek, hol fotóznak, gálákon szereplek, vagy kiállításokat nyitok meg. Rettenetesen élvezem, már gyerekeként is bennem volt, és most kaptam olyan játszóteret, ahol kiélhetem magam.

Hogy jött ez a dívává válás?
Még a Lotte Lenya idején, huszonegy évesen lehatároztam, hogy én díva leszek. Ne csak írjak, aztán ott a semmi. Azt gondoltam, kiscsaj vagyok, nem is nézek ki olyan szarul, akkor csináljanak belőlem valamit. Akkor kértem először, hogy Karádynak maszkírozzanak egy nagy magazinba, amit azóta se értek, miért valósítottak meg. A fotózás óta a szereplések kiemelt alkalmakká váltak. Egy szerepet építek fel ezek köré. Még mindig élvezem, ami furcsa, mert évek óta csinálom.

És ahol most vagyunk?
Anikóval (Németh Anikó, a Manier szalon tulajdonosa) már többször dolgoztam, mint modell. Alapvetően Tóth Virág szokott nekem fellépő ruhákat adni, de egyszer csak jött Anikótól egy felkérés az utolsó pillanatban, hogy ugorjak be egy bemutatóra, mint modell. Azóta dolgozunk együtt, a komolyabb gálákra tőle kapok ruhát. Most Anikó azon gondolkodott, hogy ki tudná a szalon tavaszi kollekcióját képviselni, így lettem én meg Totti kisasszony. A Marjai Judittal is szoktam együtt dolgozni, meg amire még felkérnek. Voltam már babzsákfotel-reklám is például.

Mindenhez adnád az arcod?
Nyilván nem.

Akkor sem, ha nagyon sokat kínálnak?
Nem. Volt egy babzsákreklám, az teljesen felvállalható volt. Feküdtem rajta, mint háziasszony, meg mint űrlady is. Azt vállalom el, amiben látok fantáziát, vagy egy kis pluszt.

Politika? Arról sosem beszélsz.
Nyilván mindenki tudja rólam, hogy alapvetően liberális beállítottságú vagyok, de direkt nem beszélek erről. Nem szeretném keverni a művészetet és a politikát.

Berlinben még ösztöndíjjal tanultál kint. Az ottani magyarokkal volt bármilyen kapcsolatod?
A Collegium Hungaricummal nyilván volt, a mostani igazgató jó ismerősöm, Baksa Soós Vera szintén. Egy svájci ösztöndíjjal voltam kint, és svájci képzőművészekkel voltam együtt, így kapcsolat inkább velük alakult ki. Berlint így a svájciak szemével ismertem meg. Nagyon szeretem azóta is a várost, kéthavonta kint vagyok. Most megpályáztam egy kultúrmenedzseri ösztöndíjat. Ez a legújabb ötletem, hogy ezt fogom tanulni. Ha nem ezzel az ösztöndíjjal, akkor egy másikkal.

Miért nem itthon?
Itt már csináltam sok hasonlót, a Legát könyvének a promóját, a Ludwigban dolgoztam, kint többet tudnék tanulni. Bár valószínűleg nem fogom megkapni, másodjára vagy harmadjára esetleg. Fontos, hogy ismerjék a nevedet, ahhoz, hogy nyerj. Itthon ez megvan, de kint nincs. Ha nem jön össze, az sem baj, úgyis mindig egy fokkal nagyobbat álmodok. Most bizonytalan minden körülöttem, de ez szerintem csak a télvégi depresszió.

Magánéleted rendben van?
Persze, semmi izgalom, évek óta egy pasival élek együtt. Nyárra tervezzük az esküvőt. Meg is őrülnék tőle, ha még azon kéne agyalnom, amikor hullafáradt vagyok, hogy kivel is. Persze a pasimmal sokat veszekszem, de legalább van.

Ha így pörögsz, hogy tudsz dolgozni?
Most az utóbbi másfél hónap nagyon húzós volt, de tudom, hogy májustól szeptemberig csak pihenni fogok. Lemegyek Páduába, Baselbe, meg a szülői házba és pihenek. Ennek az ára, hogy minden évben van 4-5 hónap amikor sok a munka.