Venczel Verával ülök a Vígszínház büféjében. A kollégák egyre másra jönnek oda hozzá, hogy gratuláljanak neki a néhány napja átvett Érdemes Művész díjhoz. Eleinte kevesen vagyunk a büfében, de ahogy közeledik az idő a hét órához úgy telik meg a helység álpajeszos, álszakállas zsidókkal és buggyos nadrágban sétálgató oroszokkal.
Váratlanul ért Karinthy Marcinak a felkérése a Büszkeség és balítélethez. De izgalmasnak találtam. Úgy éreztem, hogy ez egy nagyon érdekes, jó szerep, és más karakterű, mint amiket játszottam, tehát kipróbálhatok olyan dolgokat, amiket eddig ritkán. Az idő egy picit lehetett volna több, bár majdnem minden bemutatónál ezt érzi az ember. És alig, hogy túl voltam rajta, közvetlenül utána már mondta is Eszenyi Enikő, hogy bekerülök a Hegedűs a háztetőn- be, ami szintén váratlanul ért. Ehhez jön az is, hogy egy negyedéves rendező szakos hallgató, Kárpáti Pisti még a nyáron szólt, hogy csinál egy kétszemélyes orosz darabot, A mezőt, egy végzős növendék, Alberti Zsófia bemutatkozása okán, és, hogy szívesen vennék, ha én lennék a partnere. Amikor nyáron igent mondtam, akkor még nem tudtam, hogy ilyen sokszínű lesz ez az évad.
Mesélnél egy kicsit a darabról és a próbafolyamatról?
A mező teljesen más volt, mint amiket eddig csináltam, és nagyon nagy élmény volt együtt lenni velük, és fejtegetni ezt a… nem is nagyon lefordítható, hogy miről szól ez a darab. Azt hiszem, hogy a nézők majd eldöntik, hogy nekik miről szól. Eddig még csak egyetlenegyszer tudtuk eljátszani, mert a Hegedűs a háztetőn annyira lefoglalt. Ez tényleg egy reggeltől estig, sőt néha éjszakáig tartó próbafolyamat volt.
De megérte, nem?
Persze!
Az öregasszony, akit játszol különös figura. Általában másfajta karaktereket osztanak rád. Őt nem tudnám kifejezetten szimpatikusnak nevezni. Valahogyan más, de hogy ki, vagy mi lehet ő…
Igen. De tulajdonképpen nem is igazán akarom lefordítani szavakra, mert… Mert egy ember. Egy ember, aki rengeteg játékossággal, mindenféle tapasztalatokkal, megéltséggel… létezik a világban. Talán ez a legtömörebb, amit el tudok mondani róla.
Tehát nem tartod őt valamiféle gonosz boszorkánynak?
Embernek tartom… Miért, kéne?
Nem, csak annyi minden van benne, sok rossz is. Önzés, kegyetlenség, és olyan dolgokra is képes, amikre mások nem, ugyanakkor, mintha mégiscsak ragaszkodna a másik nőhöz…
Ez is, az is, mindenféle van benne, … és pont az az öröme, hogy egy olyan csodálatos jelen idejű játék, amiben az életnek a legkülönbözőbb arcai jelennek meg. És nagyon szimpla lenne ilyennek, vagy olyannak címkézni.
És ehhez képest milyennek találod a Ladyt, akit a Büszkeség és balítéletben játszol?
Ő megint egy másfajta ember, aki szintén egy társadalmi hierarchia egyik erőteljes képviselője. De milyen jó, hogy rá lehet benne ismerni az olyan típusú emberekre, akiknek éppen ilyen csőlátásuk van, meg arra, hogy látszólag bármennyire is működő dolog az, hogyha valakinek pénze, születési rangja, és hatalma van, akkor bármit elérhet, mégsem avatkozhat bele mások életébe. Bár a Lady megpróbálja, de belebukik.
És melyik próbafolyamat, melyik karakter, vagy melyik darab áll a legközelebb hozzád?
Mindegyik másért. Például a Hegedűs a háztetőnt nagyon fontos és sok mindenről figyelmeztetően szóló előadásnak tartom, amiről úgy érzem, hogy hat az emberekre. És ez jó. Úgyhogy nem panaszkodhatom.
De azért nyilván egészen más a korábbi Főiskolán, ma már Színművészeti Egyetemen játszani, az ottani közönségnek, meg kis csapatban próbálni, mint például a Hegedűs a háztetőnben…
Éppen az ellentéte. Nagyon-nagyon sokan vagyunk benne. Mi a prózához szoktunk, és itt élő zene van, zenekar, karmester, és profi táncosok. Persze próza is van, az egyik átfolyik a másikba. Fantasztikus volt látni, hogy ezek az emberek milyen sok mindent tudnak, és hogy micsoda állóképességet követel ez a műfaj. A legteljesebb profizmust. És nagyon-nagyon szereti a közönség. Úgy látszik, szüksége van rá, legalábbis eddig mindig telt ház volt.
Már 1991-ben is szerepeltél egy főiskolai vizsgaelőadásban, a Fame-ben…
Igen. Ezt az előadást Magács László rendezte.
És egy másik rendező szakos hallgató, Szőcs Artur Affekták előadásában is, éppen tavaly ilyenkor. Ezek szerint szívesen látogatsz vissza az egyetemre…
Igen. Érdekel, hogy ott mi van, és szeretek megismerkedni a fiatalokkal…, fiatalemberek világnézetével, vágyaikkal, és azt gondolom, hogy tanulunk egymástól. Nem elméletben, hanem gyakorlatban. Így én is a vásárra viszem a bőrömet, meg ők is. Tulajdonképpen az együtt megfejtésnek, az együtt gondolkodásnak az öröme az, ami végig ott van, és ott volt tavaly is, meg az idén is, úgyhogy nagyon jó érzés volt az egyetemen dolgozni. És úgy látom, hogy nem csak én gondolom így, hiszen tavaly velem együtt Blaskó Péter, idén pedig Udvaros Dorottya is szerepet vállalt az egyik vizsgaelőadásban. És ez nagyon-nagyon jó.
Ilyenkor előfordul, hogy tanácsot kérnek tőled a fiatalok, vagy, hogy te magad igyekszel őket terelni valamilyen irányban?
Persze, de azért inkább közösen gondolkodunk. Nem így direktbe megy, hanem általában a szituáció az, ami kérdéseket, vagy megfejteni valókat hoz, miközben végigcsinálunk egy próbafolyamatot. Azt gondolom, hogy az ember a jelenlétével hat másokra.
A színészhallgatók rengeteget tanulhatnak tőled, a veled való közös munkából…
Én meg tőlük. Szóval ez kölcsönös. Zsófi nagyon-nagyon sokat dolgozott, én azt gondolom. A mezővel párhuzamosan kellett próbálnia a Cseresznyéskertet is, közben meg különböző színházaknál is kint vannak gyakorlaton. Szóval ez egy nagyon-nagyon kemény állóképességet, és idegrendszert kívánó hivatás.
Régen ez nem így volt? Vagy nem ennyire?
Úgy emlékszem, hogy ennyire nem.
De úgy tudom, hogy már te is filmeztél a Főiskola alatt, vagy nem?
Harmadévtől igen. De valahogy akkor… sokat rohantunk egyik helyről a másikra…, de azért az éjszakai próbálás az egy nagyon nehéz dolog. Előfordult velünk is, de ritkábban.
Mikor lesz a következő bemutatód?
Egyelőre csak annyit tudok biztosan, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon egy újabb musical-ben, a My Fair Lady-ben fogok szerepelni. A partnereim többek között Tompos Kátya és Széles László lesznek.
Van valami dédelgetett kedvenced, egy szerep, amit nagyon szeretnél eljátszani?
Annyi minden jött, amire nem is számítottam, és ami örömet adott, hogy ebben a pillanatban van mit csinálnom, pláne, hogy még csak egyszer ment A mező, tehát a következőig még…
Próbálni kell?
Igen, hiszen már régen volt és nagyon jó próbálni.
