Kétszáznegyven éve, 1770. március 27-én halt meg Giambattista Tiepolo, a XVIII. századi dekoratív festészet legnagyobb alakja.

1696. március 5-én született Velencében. A korán árvaságra jutott fiú egy akadémikus festőnél tanult, stílusa csak idővel lett mozgalmasabb és drámaibb hatású. Neve 1717-ben bukkant fel a festőcéh névjegyzékében, ekkoriban kortársainak munkáit éppúgy tanulmányozta, mint a régebbi mestereket, így Veronesét, s számos metszetet is készített. Igazi műfaját a freskókban találta meg - első érett műveit az udinei érseki palota számára készítette, a bibliai témájú képeket élénk színek, lendületes, eleven alakok jellemzik, majd a Dolfin család velencei palotájában festett tíz freskót a római történelem eseményeiről.

Hírneve túlnőtt Velencén, 1731-ben Milánóban dolgozott, itt vezette be háttérként a tágas, levegős tájat. A bergamói Capella Colleoniban Keresztelő Szent Jánosról készített freskókat, 1734-ben a vicenzai Villa Loschiban dolgozott. Bár hívták külföldre, inkább szülővárosában maradt, s képeit küldte Németországba. A barokk egyházi művészet egyik csúcsa a zatterei Gesuati templombeli freskója: A rózsafüzér, amely az 1730-as évek végén készült.
Az 1740-es években festett világi képein is a hagyományos velencei ragyogás látható, s bár közelebb került a kor klasszicista ízlésvilágához, megőrizte a reneszánsz motívumait és fantáziájának gazdagságát. Érett korszakában kapott megbízást a würzburgi püspöki palota freskóira, amelyeket fiaival, Giandomenicóval és Lorenzóval három év alatt végzett el. A díszterem mennyezetén a Menyegzői allegóriát, az oldalfalakon Barbarossa és Beatrice lakodalmát, s a lépcsőház mennyezetén az Olümposzt festették meg.

Az 1756-ban kezdődött hétéves háború politikai bizonytalanságot okozott Velencében, Tiepolo ezért elfogadta III. Károly spanyol király meghívását. A madridi királyi palotában Spanyolország dicsősége címmel fiaival három hatalmas mennyezetfreskót készített, Aranjuez egyik templomában is festett vallásos képeket, s a Menekülés Egyiptomba című sorozatot. 1770. március 27-én Madridban halt meg.

Tiepolo hatalmas műhelyével már festészeti vállalkozónak tekinthető. Ő volt a dekoratív barokk festészet utolsó nagy mestere, aki afféle "nemzetközi sztárnak" számított. Festett architektúrái alig válnak el a valóditól, a mennyezetet égbolttá változtatta, arisztokrata megbízóit szinte istenként ábrázolta, freskóiba belekomponálta még a gipszstukkókat is. Mozgalmas, virtuóz freskói pompaszeretetről, remek színérzékről tanúskodnak, az egész életet egy édeni tájba ülteti át, művei tobzódnak a színekben, napsütésben. Arcképei, rajzai, rézkarcai alapján is a legnagyobbak közé sorolják.