Böngésszetek, hátha kedvencetek is a Szigeten lesz augusztus 11. és 16. között.
Tízéves fennállását akkora sikerrel ünnepelte a tavalyi Szigeten a londoni Oi-Va-Voi, hogy most repetázni lehet belőlük.
A nigériai Tony Allen egyebek mellett Fela Kuti dobosaként írta be a nevét a világzene történelemkönyvébe. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy ő a funkot dzsesszel és nigériai dallamokkal, ritmusokkal elegyítő afrobeat irányzat egyik megteremtője.
1992-ben, amikor a Los de Abajo megalakult, tizennyolc-húsz éves egyetemisták voltak a tagjai, és underground körökben, illetve politikai rendezvényeken léptek fel. A mexikói ranchera zene, a rumba, a salsa, a punk, a hip-hop és a latin ska ötvözésével ellenállhatatlanul magával ragadó muzsikát teremtettek és játszanak azóta is...
A bukovinai gyökerű, Frankfurtban született Stefan Hantel a kilencvenes években, párizsi iparművészeti tanulmányai során vált az elektronikus klubzenék rabjává. Az igaz áttörést Shantel 2005-ös Bucovina Club című albuma eredményezte, mely a kelet-európai és balkáni rezes tánczenék, valamint az arab tánczenék ötvözésén alapult. Vele zárul a Világzenei Nagyszínpad ez évi programja.
Amparo Sanchez tizenhat éves volt, amikor a granadai Correcaminos együttesben 1986-ban feltűnt. A dzsessz, a soul, a blues és a rock iránt egyaránt nyitott énekesnő hamarosan megalakította első saját zenekarát, az Amparo & the Ganget.
Barcelona multietnikus Raval negyedében egy olyan stúdió neve a 08001, amely tágra nyitotta kapuit a környék kísérletező kedvű fiatal zenészei előtt. Hat évvel ezelőtt így alakult ki az elektronikus alapú klubzenék frontján zömmel arab, spanyol és angol zenészekből egy több mint ígéretes kollektíva. Kisebb részben a flamenco, nagyobb részben az észak-afrikai rai és gnawa a fő csapás, de mindig is kerülve a banalitást, és egyaránt érvényesen szólalva meg angolul, spanyolul és arabul, illetőleg a tradicionális hangszerek és a laptopok nyelvén. Tavaly már megmutatták, hogy milyen átütően.
A Dirtmusic együttest a városi folk-blues iránti közös megszállottság jegyében hozta össze a Seattleből Ljubljanába költöző (Walkabouts-főnök) Chris Eckman, az egykor Bad Seeds-tag Hugo Race és a (Come-ból ismert) Chris Brokaw.
Az elmúlt évek Nagy Belga Boomjának az egyik legátütőbb hangja a Jaune Toujoursé. Az énekes-harmonikás Piet Maris vezette zenekar befolyásai között éppolyan fontos a Lés Negresses Vertes és a Mano Negra, mint a Ramones vagy a Clash szerepe, és ebből már alighanem sejthető, hogy magyarországi bemutatkozásán mire lehet számítani. A sanzonnak és a rocknak afféle fúziójára, amely nyitott a latin melódiák, a ska és a cigányzene előtt éppúgy, mint a Balkán rezesei előtt.
Kell egy kis Kelet-európa
A Világzenei Nagyszínpad 2010-ben jelentős betekintést enged a kelet-európai világzenei színtérbe. A sort a Cseh Köztársaságból érkező Cankisou nyitja, mely 1999-es megalakulása óta a cseh világzenei scéna egyik alapzenekara lett napjainkra.
2002-ben alakult a horvát Kries. A zenekart alapító Mojmir Novakovic a Kriesszel már az indulása évében befutott: a Konjanik című filmzenével elnyerte a legjobb filmzenének járó horvát díjat, majd 2004-ben a debütáló Ivo i Mara című albumról zengett a nemzetközi szaksajtó.
A romániai cigányzenének sokáig két nemzetközi befutója a Taraf de Haidouks és a Fanfare Ciocarlia mellett az utóbbi négy-öt évben robbant a köztudatba a Mahala Rai Banda. És ami a lényeg: elementáris és szórakoztató bulizene ez, kitűnő énekesekkel.
A Detroitban született Daniel Kahn a kelet-európai zsidó zenei hagyomány összegzésével és radikális megújításával tűnt ki az utóbbi években. 2005-ben – amerikai, svéd, orosz és német muzsikusokból –alapította meg a Painted Bird zenekart. A vitriolos politikai kabarénak, a brechti színháznak, a klezmernek és a punkrocknak eddig ismeretlen elegye született meg ezzel, mely tökéletesen tisztában van a hagyományaival, de már a XXI. század klezmereként hat.
Ha kell egy kis hazai
