Vannak filmek, melyekről az első két perc után tudod, hogy nem kellett volna beülnöd a moziba. És nem azért, mert vámpírok mélyesztik ütőeredbe a fogaikat, hanem mert a főcím is olyan, mint egy fantasy-horror pornóparódiája.

Persze, egy thrash-vámpír mozival alapjában véve nincs semmi baj, láttunk már egészen korrekt vámpírvadász meséket, de ha az egész egy bio-thrillerbe ágyazódik, ahol egy szuperlaboratóriumban afféle keltetőgépekben csapolják le a befogott emberek vérét a vámpírorvosok, nos, ez csak akkor működik, ha az alkotók nem veszik komolyan magukat. 

A Daybreakers - A vámpírok kora című film nyitó képsorai egy emós vámpírmozit ígértek, egy tini vámpírlány öngyilkos lesz: kimegy a napfényre és ott porrá ég. A generációs konfliktus még visszatér a filmben, Charles Bromley (Sam Neill), a vámpírtársadalom legbefolyásosabb üzletemberének lánya nem akar vámpírrá változni, de a gonosz apa ráküld egy vámpírkatonát, aki megharapja. Majd az alkotót eleresztik ezt a szálat, a vámpírrá változott lány sorsáról nem tudunk meg többet. 



De miről is szól ez a high-tech konyhák és irodák kulisszái között játszódó mozi? Nos, egy különleges Mad Max történettel van dolgunk, melyben nem a benzin az életet jelentő üzemanyag, hanem a vér. 2019-et írunk, tehát a közeli jövőben járunk, amikor is a Föld lakosságának nagy része egy járvány miatt vámpírrá változott. És innen már a vámpírok vadásznak a másodrangú fajjá degradálódott emberiségre. 

Még szerencse, hogy van egy jó vámpír, Edward Dalton (Ethan Hawke) aki újra ember szeretne lenni, mert elege van az éjszakai életmódból, a vérszopásból, a halhatatlanságból. Erre módja is lesz, mert egy borospincében lévő üst falán lyukat vágnak, hogy beáramoljon a fény, őt pedig vizes fürdőköpenybe csavarják, így nem ég el, annak ellenére, hogy telibe kapja a napsugarakat. 



Hiába dolgozott, mint hematológus egy laborban, ezt a fantasztikus felfedezést hétköznapi emberek mutatják meg neki. Igaz, az ő csapata a művér előállításában érdekelt, így a főnökei nem is örültek nagyon, hogy végre megtalálta a visszaváltozás titkát, mert a vámpír üzletembereket csak a profit érdekli, így ők csak a művér-bizniszben motiváltak. 

Ezt a sztorit egy gimis képregényrajzoló is összehozta volna, de legalább a látványvilág kárpótolt volna minket, de nem… bármelyik Underworld-mozi attraktívabb vizuált teremtett, itt csak a krómozott konyhavilág és irodai atmoszféra izgalmas, a mozi valójában idézetgyűjtemény, de ami a legrosszabb: nem lehet komolyan venni a sárga, macskaszem-kontaktlencsés vámpír tisztviselőket, katonákat, kutatókat. 

A vámpírok kora egy blöff, melyből nem tudjuk meg, miért jó valójában a halhatatlanság, hiányzott belőle a vámpírfilmekre oly’ jellemző romantikus szál. Audrey-val (Claudia Karvan), az emberasszonnyal, de nem alakult ki semmi Edwarddal, pedig a lány nem visel melltartót, és ez nagyon is jól áll neki, de a film inkább Edward és katona öccse közötti konfliktusra épül, és a végén kiderül: az öcsi azért lett áruló, mert annyira szerette a bátyját, szóval, a végén átáll a jó oldalra, de aztán mégis kicsontozzák a vámpírkatonák. Mi ez ahhoz képest, hogy a metró büfében kérhetsz vérkonzervet, és ha akarod, a kávédba is önthetsz belőle.