Még a különlegesen perverz krimijeikről hírhedt svédeket is meglepi a magyar kibeszélő-show kíméletlen embertelensége, amivel egymás titkai közt vájkálunk, kihasználva a botrány ízét. Első vérig, utolsó cseppig.

Kilesheti többek között, micsoda stresszel és felelősséggel jár az amúgy önnön szerepét alakító Árpa Attila produceri munkája, hogyan viselkedik az animátor a kulisszák előtt és mögött, hogyan viszonyul a stáb, a sminkestől kezdve az operatőrön át a biztonságiakig az „áldozatokhoz”, akik nélkül az egész show nincs meg, legyen ez az adott adás adott témájához becitált „adatközlő”, vagy az alulfizetett bértapsoló.
Ezek amúgy sejthető, mi több, köztudott dolgok a bulvár működéséről és a média bármilyen színtű szereplőinek maximális kihasználásáról; a vita épp azon folyik, hogy akkor kit is képes megszólítani a Czukor-show filmváltozata. Hiszen aki utálja a Mónikákat és a Balázsokat, pontosabban a műfajt magát, az ezért, aki pedig kedveli, az pont ezért nem fogja üdvözölni a Dömötör által felvetett kérdéseket, hozzátéve, hogy az utóbbi tábor álláspontja sejthetően differenciálatlanabb, mint az előbbié.
Vegyük azonban figyelembe, hogy mi minden számít egy filmes munkában: a színvilág, a kontrasztok, a kameramozgás vontatottsága, az olykor „ködös” képek maguk is jelentést hordoznak. Még a valahol a külvárosi pampán felépített sivár stúdióból kilépve, akár Czukor villájáig jutva is olyan érzetünk van, mintha egy teljesen más, a valóstól szeparált világban mozognának a szereplők adáson kívül is.
Egy filmes munkában szintén nem elhanyagolható szempont színészi alakítások minősége. Igaz, ezt már a színház is bizonyította: a szereplők egytől-egyig megállják a helyüket. Érdekesen keverednek a játékstílusok; míg Vasvári Emese Nórájának leszedáltsága és Anger Zsolt (Gyula) hideg józansága tökéletes kontrasztba kerül a alakító kabaréba illő paródiájával vagy Csonka Szilvia szupernatúr beszédstílusával, illetve a Péter Kata már-már színpadiasan naivra formált figurájával, addig Dömötör ügyesen élt az amatőr és profi színészek keverésével is.

A rendező-forgatókönyvíró azonban még egy mellékszálat, a svéd vendégproducereket beépítve nemcsak egy közhelyes globálkritikát fogalmaz meg, hanem mintha megpedzegetné a magyar és a Nyugat viszonyának kérdését is; hogy mi számít itthon profinak, mennyire törjük magunkat a helyes angol kiejtésért, és hogy ez mennyire nem sikerül - egyelőre; illetve hogy mi mindenre vagyunk képesek a nemzetközi áttörésért és az azzal járó pénzért.
Dömötör a hiteltelenségből csinált hiteles filmet: ereje épp az ebből adódó megosztottságban lesz nyomonkövethető.
Rendező/forgatókönyv: Dömötör Tamás
Szereplő(k): Czukor Balázs (Czukor Milán) Anger Zsolt (Bertalan Gyula) Árpa Attila (Árpád, televíziós menedzser) Vasvári Emese (Bay Nóra) Szabados Mihály (Imre Béla) Simicz Sándor (Alex) Csonka Szilvia (Vígh Mónika) Péter Kata (Bertalan Erzsébet)
Már a mozikban!