Hitler minden éjjel egy könyvet olvasott el, könyvtára 16.000 művet tartalmazott, derült ki egy most megjelent monogáfiából.

Már a Linzben és Bécsben töltött idők gyerekkori barátjának, August Kubizeknek is feltűnt Hitler könyvek iránti szenvedélye, aki naplójában emlékezik meg arról, hogy Hitlert könyv nélkül a kezében szinte nem is lehet elképzelni. Hitler kancellárként is szenvedélyes olvasó maradt, saját állítása szerint minden este egy könyvet „fogyasztott” el.

A 160.000 példányra rúgó könyvtárból az USA katonái csak 3.000 darabot találtak 1945-ben a Berchtesgadenhez közel eső sóbányában, ebből 1.200 Washingtonba, a Kongresszus könyvtárába került. Timothy W. Ryback ezeket nézte át most, a gyűjteményben Hitler személyes nyomai, jegyzetei, jelölései után kutatva.

A munkának van néhány érdekes eredménye, például egy történeti összefoglaló Berlin építészetéről, amit Hitler 1917-ben és 1918-ban berlini látogatásaikor használt. Ryback azt is bizonyította, hogy a Führer nemcsak a hírhedt antiszemita szerzőket, Chamberlaint és Hans F. K. Günthert forgatta, hanem Madison Grant „A nagy rassz bukása” című könyvét is, amely az eugenetika és rasszizmus, valamint a szociáldarwinizmus különleges elegye volt.

Ryback nemcsak azzal foglalkozott, hogy mit olvasott Hitler, hanem hogy hogyan tette ezt. A diktátor például nemcsak aláhúzással, de a szöveg melletti vonalakkal is jelölte egy rész fontosságát, valamint felkiáltójeleket, ritkábban kérdőjeleket használt. Ezekből a jelekből arra következtethetünk, hogy Hitlert nem az új tartalmak érdekelték, hanem az elképzelését megerősítő passzusok.

Hitler könyvtára amúgy 1933 után bővült rohamosan, csodálói is igyekeztek könyvet ajándékozni számára, de csak kevesüket olvashatta el a vezető, így ezek többet árulnak el ajándékozójukról, mint a megajándékozottról. Érdekesek az ajánlók, Leni Riefenstahl például ezt írta a filozófus Fichte összesének kezdő oldalára: „a kedves Führernek a legmélyebb tisztelettel”.