Ki minden idők legnagyobb művésze? Ki az, aki leginkább átformálta a világ képét...
Jonathan Jones brit művészetkritikus szerint a vetélkedés ténye ismert volt a művészettörténészek körében, de önálló könyv eddig nem született a témáról. Most megjelent művének címe Az elvesztett csaták: Leonardo, Michelangelo és a reneszánszt meghatározó művészeti párviadal (The Lost Battles: Leonardo, Michelangelo and the Artistic Duel that Defined the Renaissance, Simon and Schuster kiadó.) A szerző szerint ez a drámai küzdelem alapvető fontosságú volt a művészettörténetben.
A firenzei hivatalosságok azzal, hogy Michelangelót tekintették a győztesnek, hozzájárultak a fiatal művész pályájának kibontakoztatásához és dicsőségének megalapozásához, ami döntő rendeléseket hozott Rómában. Leonardót viszont, noha már befutott művésznek számított, háttérbe szorították és végül a francia királyi udvarban végezte, amelyet az olasz művészet urai a könyv szerint lenéztek.
"Semmi kétség: ez verseny volt" - mondta a Jones a Reuters hírügynökségnek. "A firenzei reneszánsz lételeme volt a verseny".
A 16. század fordulóján a firenzei kormányzat a művészektől egymással versengő csatakép-freskókat rendelt egy városi palota csarnokába. Leonardo Az anghiari csata, Michelangelo A cascinai csata című freskót festette. Egyiket sem fejezték be és egyik sem maradt fenn, de metszetekben és vázlatokban részleteik ma is ismeretesek. Jones szemében azonban nem kétséges, hogy Michelangelo került ki győztesen a versenyből, hírneve nőtt, míg Leonardo számára kudarcot jelentett.
Michelangelo hatalmas csatajelenetét a firenzei állam zseniálisnak minősítette és az alkotóját ezzel hozzásegítette egy még fontosabb megbízás, a római Sixtusi-kápolna dekorálásának elnyeréséhez - mondta Jones. "Nagyon fontos volt, hogy legyőzte Leonardót, így őt tekintették a legnagyobb művésznek. Ez azonban annak köszönhető, hogy volt ilyen verseny és ő nyert. Leonardo pedig, aki kettejük közül a híresebb volt, egyetlen római megbízást sem kapott. Úgy értékelték, hogy a versenyben nem nyújtott jó teljesítményt" - magyarázta a könyv szerzője.
Jones okfejtése szerint a reneszánsz művészetet az alkotói között kibontakozott kemény verseny hozzásegítette új magasságok eléréséhez, ám miközben ezzel hozzájárult egyesek pályájának kibontakoztatásához, másoknak ártott. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy amennyiben Leonardo csataképe ugyanolyan sikeres lett volna, mint vetélytársáé, az olasz művészet története sötétebb, aggasztóbb fordulatot vett volna.
"Ez az elveszett csatakép valószínűleg mestermű volt, de a reneszánsznak szinte az ellentétét testesítette meg. Ha Leonardo lett volna a művészeti minta, a következő 200-300 évben sok minden egészen másként alakult volna" - hangoztatja Jones.
Bár az 1506-ban lezárult, két évig tartó vetélkedésben Leonardo volt a vesztes, a művészettörténész szerint az utókor kegyesebb volt hozzá. Arra kérdésre válaszolva, hogy ő maga kit tart nagyobbnak a két művész közül, Jones elismerte: a könyv írása közben ő maga is sokszor megváltoztatta véleményét.
"Mindketten páratlan zsenik voltak. Vitathatatlan, hogy Michelangelo nyert, de történelmileg Leonardo behozta. Michelangelót azóta is dicsőítik, de amióta a 19. századtól kezdve sorra kiadták és népszerűsítették Leonardo vázlatfüzeteit, és már nemcsak művészként, hanem tudósként is jobban megismertük, Leonardo valószínűleg a helyére tette Michelangelót".
"Ha a szívemre hallgatok, végül Leonardo a győztes" - summázta a reneszánsz festészet óriásainak nagy versenyéről szóló könyvét Jonathan Jones.
